Ezek után mi tévő legyek?

Köszönöm a válaszod. Az a baj hogy a probléma gyökere nem itt kezdődik hanem a szülői háttérnél, ugyanis nagyon öntörvényűek és mindennek úgy kell lenni ahogy mondják, két lépés előre egy balra. És mivel én szemelyiségemből adódóan őnfejű és makacs vagyok nem hagytam magam. Szegény lány ebből fakadóan két tűz között örlődött,és már nagyon nehezen bírta elviselni hogy minden irányból megy a támadás. Hogy mért hanyagoltam? Nem tudom megmondani pontosan...rossz kifogás lenne azt mondani hogy rossz heteim voltak,de talán ez van a.legközelebb ahoz amit érzek. A párom nem szólt róla hogy ő szenved attól hogy nem foglalkozom vele, (szolhatott volna legalább nekem is leesett volna hogy baj van) én pedig nem vettem észre a kis jeleket. Teltek a hetek, és rajött hogy már nem is hiányzom annyira, és fél adta inkább a szüleivel való folyamatos küzdelmet, és én a kész tényeket kaptam. Kaptam egy lehetőséget hogy valtoztassak, mert ő is szerette volna ha együtt maradnánk, én mindent mentettem amit csak bírtam,de sajnos ezek után már az sem volt elég. Ezért hát csak azt szeretném tudni hogy mi lenne a legjobb módja annak hogy ne ezen kattogjon az agyam folyton,esetleg tudjak aludni ilyenek. Magyar mentalitással nem szeretnék szakemberhez fordulni, és úgy gondolom az alkohol sem megoldás. Így, ezek tudatában tudnál ajánlani esetleg valamit?

Sajnos tudom hogy hosszú távon jobban járok, ugyanis ami ott családon belül folyik egy téboly, és irányitanak az életünket amit én nem bírok. De sajnos erről szegény lány nem tehet, és most nagyon nehéz elválni tőle, tudva azt hogy egyébként sosem találkoztam ilyen tiszta lelkű emberrel

Értem. Nem mindig érzem ezt. Tegnap például egyik jó ismerősöm születésnapját ünnepeltük és a lehetőségekhez képest boldog voltam. Ma viszont egyedül voltam és így estére hihetetlenül rámtört ez az egész, és jól esett kibeszélni/ írni magamból. Köszönöm szépen hogy meghallgatott :)