Én vagyok a rossz és hisztis, vagy jogosan haragszom rá?

Már húsvéti vakáció van a sulinkban, viszont már csütörtöktől nem kellett mennünk, s azóta nem találkoztam a párommal. Utolsó héten is alig pár perceket, mert akkor jöttek osztálykirándulásról...

Most itt az alkalom, szünet mindkettőnknek, egész végig nem lesznek otthon a szülei,és nem akar velem közös programot, legalábbis nem mondta.

Régen alig várta,hogy egyedül legyen otthon, azonnal meghívott magához, én meg letojtam azt a 60km-t ha hívott,mentem. Most egy szóval sem mondja ezt...

ő meg nem jön,mert fárasztó és unalmas az út, na meg arra fogja,hogy kell tanuljon a különóráira meg jogsira.

Ezt én mind megértem,de nem hiszem el,hogy egy napja ne lenne rám, legalább pár óra,mert én szívesen elmennék hozzá, amúgyis, azt se tudom mióta nem voltunk úgy együtt...de hát ha nem hív...

Szerdán lesz valami elintézni valója épp 'középúton'azt mondta,hogy ha szeretnék menjek én is be, és beülünk valahova. De amúgysem miattam jönne be, hanem a dolga miatt:/

És az az érdekes,hogy tegnap is pl egész délutántól éjjelig a haverjaival bulizott mert egyiknek szülinapja volt, azelőtt nemtudom milyen meccsen volt kint, utána megint haverozott.

Ha ezekre van ideje,úgy érzem engem elhanyagol. Ha meg felhozom neki,hogy mi miért nem találkozunk, miért nem hív már magához, akkor annyit mond,hogy kell tanulnia mert komolyan kell vennie már mindent, értsem meg, nincs ideje.Ha én folytatni akarom ezt a témát rögtön azzal jön,hogy én mennyire egy hisztis vagyok, folyton veszekedni akarok vele, és ha még felhozom ezt,nem fog visszaírni.

Ti mit gondoltok, mit tegyek,hogy észrevegye magát, de ne én legyek a hisztis liba a szemében?

17L