Három év után úgy döntött a volt barátnőm, hogy ez idő alatt (25 éves korára) kitombolta magát, és tiszta lappal szeretné újból elölről kezdeni. Ti belemennétek?

Három évig voltunk együtt, szinte már az összeköltözést fontolgattuk 22 évesen (egykorúak vagyunk), amikor egyszercsak kinyilvánította a barátnőm, hogy ő nem akar úgy megállapodni véglegesen valakivel, hogy ne tombolná ki magát fiatal korában, ezért szakítani fog velem.

Borzalmas érzés volt ezt átélni, hogy életem szerelme egyik napról a másikra gondol egyet és lelép, mert neki az kell, hogy a fél város átmenjen rajta.

Hetekig nem aludtam rendesen, fél év alatt 15 kilót leadtam, mert étvágyam nem volt. A munkahelyemen majdnem felmondtam, mert olyan kilátástalan lett az életem nélküle.

Utána minden kapcsolat megszakadt közöttünk. Az azóta eltelt három év alatt talán ha háromszor írtam neki SMS-t, hogy mi újság van vele, de nem válaszolt soha. Az utcán előfordult, hogy vissza se köszönt vagy szándékosan másfelé nézett. Kerülni akart velem minden kontaktust.

Három év elteltével lassan kezdek kikupálódni, de még mindig erősek az érzéseim az irányába. Nekem azóta egyetlen kapcsolatom sem volt, de amiket róla hallottam, hogy 140 kilós betontömbökkel, meg mindenféle jöttment alakokkal volt együtt, sokszor majdnem bőgésben törtem ki.

Nem mondanám ennyi idő után, hogy már várok rá, vagy vártam volna rá, mert egy kicsit talán már racionálisabban gondolkodok, de most este egyszercsak felhívott telefonon, hogy mi van velem, hogy vagyok, meg hogy voltam-e őutána kapcsolatban valakivel, meg hogy szeretem-e őt (erre azt válaszoltam, hogy nem tudom), majd azt mondta, hogy ha én is úgy gondolom megpróbálhatnánk újrakezdeni az elejétől, mert ő úgy érzi, hogy én vagyok neki az igazi.

Teljesen meglágyultam már a hangját hallva is, de nagyon sok kétely gyötör. Részben örültem, hogy megkeresett, részben gyűlöletet érzek iránta, mert három évig rám se bagózott. Anno elég csúnyán faképnél hagyott egyik napról a másikra, meg az elmúlt három évben emberszámba se vett, és akkor ő úgy dönt hirtelen, hogy neki elég volt az élvhajhász életmódból, és fogadjam vissza?

Én nem akarok egy kapcsolatban alárendelt szerepet, hogy ő - vagy bárki más - kedvére rángasson, hogy ha ő dobbantani akar, akkor én ezt tűrjem és várjak rá. Ez nekem lealacsonyító hozzáállást jelent, amivel nem biztos, hogy hosszabb távon kompromisszumot tudnék kötni.

Nektek mi a véleményetek? Ha egy nő belekóstol a nagyvilági életbe pár évig, utána biztosan komolyan gondolja a volt barátjával újra összejönni? Mit gondoljak, mit tegyek ebben az esetben?