Szeretem még? Vagy csak azért van, mert társra vágyok? (bocsi, hogy hosszú lett)

1 éve lett vége a kapcsolatunknak. 1 évig voltunk együtt és ebből pár hónapot együtt is laktunk. Mi volt baj? Ezt még számomra is nehéz fogalmazni. Szeretünk egymást, de valahogy nem illettünk össze. Vége felé folyamatosan az volt bennem, hogy ha szeretünk egymást, akkor miért nem tudunk elfogadni egymást...

Nem váltunk el haragban. Beszélő viszonyban maradtunk. Fél év után apróság miatt megharagudott és nem beszéltünk többet. Aztán pár hónap múlva rám jött a hiánya. "Mi lenne ha.." "Működhetne.." gondolatok voltak bennem. Így egyszer csak rá írtam. Felhoztam, hogy találkozhatnánk. Valahol kibékülés miatt mondtam, de nagyon bizonytalan voltam benne. Újból beszélő viszonyban voltunk és megbeszéltünk egy talit, de csak 3hét utánra (mivel 200km van köztünk).

Napi nap beszéltünk. Egyszer újból előjött a pesszimistája (amit talán elfeledtem, mivel inkább jók jönnek elő bennem emlékezés során). Szóval előjött és én optimista vagyok. Mindig megpróbálok az örömöt megkeresni és inkább élvezni az életet akármilyen is nehéz néha.

Ekkor rájöttem, mégsem kéne kibékülni. Olyant szeretnék magam mellé, akivel együtt keresünk a jót, örömöt az apró csodákat. Ez egy pesszimistával nem megy...

Ekkor ezt le is zártam.(ami febr.-ban volt) Kicsit jobban is lettem, hogy elmúlt a bizonytalanság. De aztán napokban újra előjött az érzés. Úgy szívesen találkoznék vele...csak látni...csak átölelni...Tényleg nem működhetne?

Ez magány miatt van vagy szeretem még? (magányt úgy értem, hogy vágyok egy társra...)

Próbáljam meg még egyszer vagy várjam meg akit keresek?

24/L