Volt, hogy csak sajnálatból maradtal a párod mellett? Ha volt végül mi lett? Vagy féltél h csinál vmi hülyeséget?

Igen volt. 2x. Az egyik öngyilkossággal fenyegetőzött. Utólag azt kellett volna mondanom, h csináljon amit akar.

A másik meg állandóan sírt meg könyörgött még egy esélyért. Aztán a sokadik új esély után úgy döntöttem, hogy elég volt. Több, mint 2 hónap után, még mindig keres, hívogat, üzit ír, ha nem foglalkozok vele, akkor merülésig csörgeti a telefonomat. Rá is kérdeztem nála, hogy szerinte normális dolog lenne szánalomból vele maradnom. És a válasz igen volt. De talán a ma reggeli beszélgetés után végre továbblép. Nem szabad sajnálatból lenni senkivel. Ez az egyik legnagyobb hülyeség amit csinálhatsz. A másik pedig az, hogy újra összejössz olyannal, akivel elsőre sem működött.

Ez kissé furán fog hangzani. És nagyon hosszú lesz a történet:D Aminek a fele nem is vág ide, de gondoltam leírom:D

16 éves fejjel belementem egy kapcsolatba. 3 év felhőtlen szerelem. Első szerelmi együttlét, első szenvedélyes csók. Egy valódi igaz szerelem. Igazándiból voltak kapcsolataim 16 éves korom előtt is, de hát gondolhatod, hogy mennyire komolyak:D Ez a tipikus két hete járunk, hagyjam-e, hogy megcsókoljon, hogyan kell csókolózni stb. Még jó, hogy nem volt netünk, hogy kiírjam gyakorikérdésekre:D

Szóval a 3 év szerelem után elkezdett bennem motoszkálni valami. Vajon mindenkivel ilyen lehet a szex? stb stb.(gyermek voltam még nagy tervekkel, és nem tudtam semmit sem az életről) A barátom kissé gorombán viselkedett velem. Akaratos lett, nem volt megértő. És nem éreztem úgy, hogy nekem ez a "szex"-dolog jó lenne. Mérlegeltem, hogy így akarom leélni az életem? Vele? A válaszom egy határozott: "szeretem, de nem erre vágyom" volt.

És véletlen pont belépett az életembe egy úriember. Aki foglalkozott velem, érdekelte, hogy hogy vagyok... Egy spanyol cserediák volt, akivel spanyol faktosként nem volt nehéz szót érteni. Itt véget akartam vetni a 3 éves kapcsolatomnak. (erre még visszatérek)

Nekem elegem volt a kapcsolatomból 3 év ide-oda, jobbat akartam, valami mást. Fél éves szakítási macera követte a döntésemet. Mindahányszor végleg elbúcsúztam, ő sírni kezdett, hogy én vagyok az élete, ne haragudjak, ő majd megváltozik. Mondom jólvan. Esély esélyt követett. És előtűntek olyan gondolatai is, hogy ő kárt tesz magában, ha elhagyom. (4 évvel volt idősebb nálam, tehát mikor én voltam 19, ő a 23. életévét töltötte be). Tehát nem hagyhattam el, mert az én lelkemen száradt volna, hogyha esetleg baja lesz. Volt, hogy alkoholra gyógyszert fogyasztott stb. Borzalmasan kikészült. A fél év macera után csak vele maradtam.

Ám, most tűnik fel Don Juan, a spanyol cserediák. Vele egyre szorosabb lett a kapcsolatom. Barátként indult a dolog. Ő segített spanyolból, én tanítottam őt magyarból. Így mentek a hónapok. Facebookon nagyjából 60000 üzenetet váltottunk 2 hónap alatt. Míg nem egyszer elhívott, hogy csak ő és én. Igyunk meg valamit. Beszélgessünk egy jót. (Közben megjegyzem, hogy a kapcsolatom a 3 éve tartó már a halálát járta... csak szánalomból maradtam még vele, de nem ígértem semmit. Hűséget sem.. A kapcsolat annyira ellaposodott, hogy fél évig csak kimaradt a szex, ritkán beszélgettünk, de nem volt szívem otthagyni. Vele nőttem fel stb. ő zsarolt, hogy megöli magát, és nagyon szeretett)

Na szóval visszatérve a spanyol incidens-hez. Elmentem akkor este iszogatni. Gondolhatod, hogy mennyire jó ötlet volt. Nem tudtam, hogy hova megyünk, de vakon megbíztam benne, mivel úgy ismertem már, mint a tenyeremet. Nagyon rendes volt a srác, és éppen az egyik volt barátnője után futott, akibe tényleg nagyon szerelmes volt. Tehát 100%-ig megbíztam benne. Elmentünk egy kocsmafélébe. Ő megivott 2 sört, bemutatott a spanyol lerakatnak (értem ezalatt a barátait, akik szintén vele együtt jöttek Magyar honba). És mikor elcsitult a tömeg abban az elit csendes kis italozóban, (tényleg elit hely volt, és nem kocsma)... csak ültünk beszélgettünk. Kissé becsiccsentettem az éhgyomri sörözés miatt... Aztán támaszkodtam az asztalon. A fiú mellettem. És egyszer köpni-nyelni nem tudtam, mert csak úgy megcsókolt. Először egy határozott: Hej, te is tudod, hogy barátom van, még ha szar is a kapcsolat.... csúszott ki a számon, aztán valahogy azon a ponton az egész nem érdekelt már. Néhány eléggé vad csókváltás után hazamentem a barátomhoz:D Mivel éppen nála aludtam. Ő várt rám, és tajtékozott a dühtől, hogy ezzel a spanyollal voltál megint, mi?

Itt sírtam egyet. Megmondtam, hogy hibáztam, de nem bánom. Jól összevesztünk. Hazamentem az éjszaka közepén, aztán nem beszéltünk egy darabig. Két tűz közé kerültem. Persze a spanyol úriember úgy elcsábított, hogy arról nem nyilatkoznék... belém szeretett...:D Én is belé, de nálam ez csak egy vonzalom volt. Főként testi, de hálistennek sohasem kapott ez a vágyam nyílt teret... Azelőtt sohasem éreztem olyat, hogy kétfelé húz a szívem. Választanom kellett, mérlegelni, hogy mit tegyek. De nem tettem semmit. Csak vártam, vártam. Majd az idő mindent megold. Facebookon tartottam a kapcsolatot mindkettőjükkel, mivel mondanom sem kell, hogy az alapból fos kapcsolatomat megmérgezte a kis részeg megcsalás, szóval mély depresszióba estem.

Nem várt fordulat következett: A spanyol dalia a legjobb barátom lett, és hogy mi lett kapcsolatommal? Megszakadt, de itt jön a nemvárt rész. Felismerte az akkori ex-barátom, hogy ő volt a hibás, hogy hagyta, hogy elmenjek, és csak elhidegített magától. Mindennap írt nekem egy bocsánatkérő levelet. És visszahódított. Gyakorlatilag szépen apránként fátylat borítottunk a múltra, és 3 év után idegen emberekként ismét elkezdtünk egy kapcsolatot együtt. Rá kellett jönnöm, hogy nem csak magam, de őt is tönkretettem. Nem tudom, hogy mi változott bennem, de ekkor már tudtam értékelni azt, amit kapok. Az igaz szerelmet, a törődést. 20 éves fejemmel eljutottam arra a szintre, hogy értékeltem azt, amim van. Már nem sajnálatból voltam vele, hanem tényleg élt még bennem a gyermeki szerelem lángja. A kapcsolatunk új szintre lépett. Beláttuk a hibáinkat... [Itt jönne egy halom nyálas mondat... ] Rájöttem, hogy ő az életem. Nem lőttem mellé. Azóta is együtt vagyunk, és megkérte a kezem 1 évvel ezelőtt. Életem egyik legjobb döntése volt az, hogy nem mélyült el ez a spanyol románc dolog, hanem adtam időt magamnak és neki is. És egyáltalán nem bánom azt, hogy akkor szánalomból vele voltam egy fél évet a "semmiért". Bár azóta sem "kóstoltam bele az életbe", de szerintem nagyon boldog ember leszek mellette:)

24L