Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi lehet velem? Miért nem működik mostanában?
Sziasztok, Bence vagyok!
Azt szeretném elmesélni nektek, hogy mi is a problémám és, hogy mikkel is küzdök.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem...
Nos, depressziós vagyok már fél éve és azóta a párkapcsolatom és az érzéseim sincsenek helyén.
A kapcsolatunk elején mindig azzal volt probléma, hogy a párom nem tudod megbízni bennem, mindig falakat, akadályokat másztunk meg fele és elhatároztam, hogy addig küzdök érte, amíg meg nem szerzem! Mindig Én problémáztam, hogy mi baja lehet, mindig láttam rajta, hogy furcsa (közben már csak beképzeltem, bemeséltem magamnak) és pár találkozás mindig így telt el, hogy "Mi baj van?" , "Nem szeretsz már vagy mi van?". Tudom, gyerekes dolgok, de ez az első igazi párkapcsolatom.
Volt több is, de ott mindig csak a szerelemfázisig jutottunk el az adott illetővel, aztán persze mindig szakítás lett a vége. Nem mutattam be egyiket sem a szüleimnek, nem ápoltunk egymással olyan kapcsolatot, mint a mostanival, ezzel a kapcsolattal már fél éve baj van.
Mióta depressziós vagyok, azóta hülye gondolataim vannak(hogy már nem szeretem, hogy nem kell és a többi), amik nagyon szorongatnak! Az érzéseimmel is gondok vannak. Lehet, hogy elmúlt már a rózsaszínköd, meg a szerelem is és ezért kétségbe estem vagy valami, de még magam sem értem. Azt mondom, hogy nem szeretem, hogy nem tudom, hogy szeretem-e, nem tudom, hogy hiányzik-e, nem tudom, hogy mit érzek, de mégis megölelem, mégis hozzábújok, mégis simogatom, megcsókolom és a többi. Nem csak szexre kell, ha ezt gondoljátok! Nem hiszem, hogy lenne önbizalmam, önértékelésem, önbecsülésem, de Én az érzéseimnek éltem. Azért keltem fel reggelente, Én így tudtam működni. Nagyon érzelmes ember voltam és nagyon, nagyon szerettem Őt (és remélem, hogy valahol még mindig). De úgy érzem, hogy az Én hibámból nem tudunk jól elbeszélgetni, nem érezzük jól magunkat egymással, mert mindig, mindenen agyalok és nem tudom elengedni magam. Tudom, félre kéne rakni a múltat, de nem megy. Elég pesszimista ember vagyok. Voltam pszichiátrián, ahol azt mondták, hogy nem a párkapcsolatommal van gond, hanem egész máshol, de Én nem hittem és hiszek nekik. A barátnőm is mondja és hisz benne, hogy rendben lesz minden. Próbáltam vele már nem egyszer szakítani, de nem ment! Ha az iskolában ülök, utazom vagy éppen fekszek, szinte mindig rá gondolok. De mikor rá gondolok, akkor szorongok, mielőtt találkozunk, akkor szorongok és nem értem, hogy miért.
Ha rá gondolok, meglátom a közös képünket és éppen valami zenét hallgatok (Edda - Utolsó érintés), akkor elsírom magam.
Helyre akarom hozni a kapcsolatunkat! Helyre akarom hozni az érzéseket! Nem tett semmi olyat, amiért ez lenne velem.
Lehet azt mondjátok, hogy nincs remény, de Én megakarom próbálni a lehetetlent is, csak nem tudom, hogy hol kezdjek bele. Segítséget szeretnék!
Egyébként szedtem antidepresszánsokat, de nemrég abbahagytam őket, mert csak az érzéseket ölik és tönkreteszik az embert.
Kérlek titeket, hogy segítsetek ki! Nem vagyok tapasztalt, még fiatal vagyok. Igen, vár még rám a nagy élet, de egy ilyen nőt nem minden utcasarkon talál az ember. Ő megért, támogat, szeret nagyon és velem van!
Egyébként se a barátaimmal, se senkivel nem akarok lenni. Nincs kedvem semmihez és senkihez. Régebben leültem néha számítógépezni, beszélgetni vagy miegymás, de még ahhoz sincs kedvem.
Segítsetek kérlek valamiben!
Elnézéseteket kérem, ha értelmetlen valami, kérdezzetek nyugodtan!
Válaszokat előre is köszönöm!
Szép estét!
http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__5..
Ezt is olvassátok el, ha gondoljátok, ez is ehhez tartozik, csak ezt január 17.-én írtam.
válasza:
válasza:Ha kérdező téged egy hajónak tekintünk, mely átszeli az élet óceánját sok-sok kalandos utat bejárva, akkor úgy tűnik, hogy az utóbbi időben kidobtad azt a vasmacskát és lehorgonyoztál egy időre az óceán közepén...
Jó lenne tudni, hogy mi okozza igazából a depressziódat, ha nem a párkapcsolatod.
válasza:Kedves első, ebben nagyon igazad van!
Próbálok kijönni ebből! A barátnőm, mióta kezdődött ez az egész, csak jobban szeret, megbecsül, de Én ezt valahogy nem látom. Mintha még most sem hinném el, hogy szeret és, hogy Én is szeretem. Valamiért még szeretni sem tudom Őt. Lehet, hogy már túlagyalom ezt az egészet, de mégsem érzem, hogy szeretem Őt. De megölelem, megpuszilom, hozzáérek, mikor mondja, hogy szeret, akkor mondom Én is neki, szóval hozzá alkalmazkodom. Nem becsapom!
Igazad van kedves első!
Fogalmam sincs, hogy mi okozta.
Igazából röviden elmesélem, hogy mikor kezdődött!
Jártam esti gimnáziumba, ahol volt egy nő. Előtte 3 napig nem találkoztam a barátnőmmel, szóval rossz volt. Azzal a nővel együtt sétáltam a buszmegállóig, közben mind a ketten a párkapcsolatunkról beszélgettünk. Ő elmondta, hogy milyen rossz, Én pedig elláttam tanácsokkal meg minden. Aztán álltunk a buszmegállóban, semmi sem történt, csak egy pillanatra jött egy olyan kép a fejemben, hogy megcsókolom. Na onnan kezdett el dőlni a kártyavár, amit felépítettem magamban. Nem akarok és nem akartam a csajtól semmit. Aztán elbúcsúztunk és amint megláttam egy nőt, egyből azt kezdtem mondani magamban (valami hang), hogy "De nekem Andi(a barátnőm) kell". És nem értettem, hogy miért.
Aztán hazamentem és elég furán éreztem már akkor magam. Másnap egész nap a nő volt a fejemben (nem történt semmi pedig, nem is tetszett meg semmi, Én mégis azt hittem) és nagyon rosszul éreztem magam. Ezt elmondtam a barátnőmnek és a végén kinyögtem, hogy tetszik a nő (de nem is voltam tisztában semmivel! Lehet, hogy csak megijedtem vagy nem tudom), aztán persze jöttek a könnyeim, mint a zápor.
Lehet az volt az utolsó csepp a pohárban és összezavarodtam érzelmileg?
Elég bonyolult és zavarodott az életem. Nem vagyok csajozógép, nemszeretek bulizni, szóval nem vagyok mai.
Nagyjából ennyi. Lehet értelmetlen, de megpróbáltam kihozni magamból a maximumot!
Nem lehettem sohasem boldog senkivel! Egy kapcsolatom sem működött, egyikben sem jutottunk el semeddig! Most ebben pedig minden megtörtént és most lett velem valami! Sosem tudtam élvezni az életet, mindig csak bajaim, gondjaim voltak! Elvették tőlem az érzéseimet! Amiért felkeltem, amiért tudtam végezni a mindennapi dolgaimat! Megkeresném azt a napot, amikor ez történt velem és megjavítanám!
Nem tudom szeretni a barátnőmet! De miért? Elegem van! Teli vagyok hülye gondolatokkal! Hogy nem szeretem, hogy nem hiányzik meg ezek! Szorongok éjjel-nappal! Az alvás sem megy és semmi sem! Nem érdekel senki és semmi! Mindenki magamra hagyott, most a barátaim visszatértek hozzám egy fél év után, de még Ők sem érdekelnek! A barátnőm szeret, kitart mellettem, tűr! A fejéhez vágok dolgokat és elmondok neki mindent és mégsem látok valamit!
Tudjátok, hogy ez milyen?
Teljesen egyedül maradtam, csak a barátnőm maradt nekem, de pont Ő nem érdekel, pont az az, vagy azok az emberek nem érdekelnek, akik szeretnek! Az egész kapcsolatunk alatt mindig csak azzal voltam elfoglalva, hogy szeret-e, hogy akar-e velem lenni... Az egész életem egy nagy dráma, kudarc és sosem tudtam élvezni! Nincs egy értelmes jövőképem, és átkozom azt a napot, amikor ez történt velem, meg az érzéseimmel!
Mondhatjátok, hogy ebben fogok meghalni, ebbe fogok belebetegedni, de Én addig nem hagyom ezt az egészet nyugodni, amíg rendben nem lesznek a dolgok! Ami elromlik azt nem eldobni kell, hanem megjavítani nemde?
Sok olyat látok, hogy "Jaj, elmúlt a szerelem, keresek mást, mert a vadászösztön hajt" és a többi..
De kit érdekel a szerelem? Tudom, nagy munka, hogy átalakuljon a szerelem szeretetté és lehet ezért félek! Még velem nem volt ilyen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!