Saját lakás vagy albérlet?

Ki kell szamolni.

Alberletnel a tulajnak fizetsz amiert a lakast hasznalhatod, "sajat"nal meg a banknak amiert a penzet hasznalhatod (a kamat).

Szerintem sokkal jobb az albérlet.. Sokkal mobilisabbak vagytok(ha beesik egy jobb munkalehetőség minden további nélkül el tudtok költözni), és egyáltalán nem igaz, hogy "nem csinálhatod ott amit akarsz".

Szerintem ilyen fiatalon nem éri meg lakást venni, mert ha el akarnátok költözni(vagy esetleg egymástól külön - ez is benne van a pakliban) akkor könnyen ott maradhat a nyakatokon, mostanában nem egyszerű túladni egy lakáson. Szerintem akkor érdemes saját lakást/házat venni, amikor már nagyon biztosak vagytok abban, hogy azon a helyen akartok élni együtt és nagyon stabil munkátok van azon a helyen.

Csak is saját, én is így gondolkodom, ha ez 30 éves koromra lesz meg, akkor sem gond. De másnak nem fogok fizetni, meg engedélyt kérni hogy figyelj, fogok szerelni kosszal olajjal is járhat, megengeded?

Arról nem beszélve hogy sok helyen kutyát sem engednek tartani

Gondolom beéritek a lakással is, nem családiházzal, ez esetben se kell sokat várni, nálunk 4millióért már lehet venni jókat.

21F

Mindenki azt gondolja, hogy a saját lakás minden téren mennyire jó dolog, hiszen az albérlet kidobott pénz, ehelyett lehetne a törlesztőt is fizetni. Na ennek a mentalitásnak az eredményét minden nap meg lehet figyelni. Mármint a hitel egy k*va jó dolog, csak nem árt tudni, mivel jár.

Persze, teljesen értem azt a gondolkodást, hogy az albérletet csak úgy fizeted, míg a hitelre vett lakásnál fizetsz ugyanennyit, de a végén tiéd lesz a lakás. Ez mind igaz, csak ez a felfogás egy dologra nem tér ki: az albérleted bármikor kisebbre/nagyobbra/olcsóbbra/drágábbra cserélheted, bármikor megteheted, hogy felmondod és inkább a szüleidhez költözöl, és a többi.

Na EZ az, amit nem teszel meg egy hitelre vett saját lakással, szóval én inkább úgy fogalmaznék, hogy az évtizedes hitelre vett lakás olyan, mintha mondjuk 20 évre fixen albérletet fizetnél ugyanabba a lakásba, ahol a bank a főbérlőd. Egyből nem is olyan csábító, igaz?

És itt jön a képbe az, hogy az így lakást vásárló emberek többsége nem tudja, mi az a hitel. Csomóan, azt sem tudják, mennyi is a végösszeg, amit az évtizedek alatt kicsengetnek; sokuk már ekkor megállna gondolkodni, mert nem ritka, hogy a szerződés mentén akár +90% költséggel jár a felvett összeg mellett. Persze, ezért lehet a bankot szidni, pedig le volt írva minden.

Ezen kívül, amikor bejön az, hogy mondjuk az embert kirúgják az állásából, és nincs pénze a fizetni a lakást, akkor az albérletes egyszerűen felmondja a lakást, míg a lakástulajdonos hitele elúszik, a hiteltőke felszökik a fizetetlen kamatok miatt, mire a bank kirakja a lakásból. A különbség az albérletes és a hiteles között, hogy az albérletesnek ilyenkor nincs további teendője, míg a végrehajtás alatt álló hitelesnél benne van a pakliban, hogy már befizetett egy csomó pénzt, a lakást elárverezte a bank, és még mindig van egy rakás hátraléka, amit fizethet tovább, pedig már se lakás, se albérlet! Ismerős történet, nem?

Persze, tudom én, a saját lakás mennyi előnnyel és plusszal jár. Tudom, mert én is most jutottam oda, hogy vegyünk egyet, és alig várom, hogy beköltözzünk az asszonnyal. Ettől függetlenül nem szabad mohónak lenni, mert könnyen pórul jár az ember. Amikor arról volt szó, hogy vegyünk fel több millió hitelt családi házra, kategorikusan és kérlelhetetlenül nemet mondtam, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó több évtizedig fizetési kötelezettséget vállalni és kiszolgáltatni magam. Egyszerűen így lesz a szabadságot jelentő kuckóból totális rabiga, mert innentől minden döntésembe bele kellene számolnom, hogy aláírtam egy papírt a banknak. Ha megutálom a munkahelyem, nem válthatok, mert nem lesz miből fizetni. Ha valami egészségügyi probléma beüt, netán meghalnék, ki fogja fizetni helyettem, és garantálni, hogy a családom nem kerül utcára jókora adóssággal?

A legnagyobb gond idehaza szerintem az, hogy nem igazán épült ki az albérletes kultúra. Vannak ugye IKV-s lakások, amik olcsó albérleti díjjal és korrekt feltételekkel nyújtanak bérleményeket, de azt láttam, hogy az ilyen lakások bérleti díját többnyire meg kell vásárolni szintén nagyon drágán. A magántulajdonban lévő albérletek pedig többnyire egyszerűen szarok: ki vagy szolgáltatva a tulajnak, beleszól mindenbe, nem járul hozzá a dolgokhoz, horribilis a bérleti díj, stb. Ilyen feltételek mellett meg is értem, hogy mindenki saját tulajdonba vágyik, hogy végre azt tegye, amit csak akar, mert nekem is ezért lett elegem. De akkor is nagyon meg kell gondolni, hogy mindez a plusz szabadságérzet megéri e!