Korai eljegyzés? Miért érzem így?

Elég bonyolult sztori, de igyekszem érthetően leírni.

Párommal másfél éve vagyunk együtt (ő 30/F ,én 22/L), fél éve összeköltöztünk albérletben. Volt 1 éve nagyobb hullámvölgyünk,de úgy érzem sikeresen túljutottunk rajta és ma már őszinték vagyunk egymáshoz. Több elég hosszú kapcsolata volt,de valahogy sehogy nem találta az igazit állítása szerint, eljegyezni sem jegyezte el őket.

Lényeg a lényeg,hogy mindig is beszéltünk erről,hogy nekem fontos az eljegyzés (állítása szerint neki is) és én a saját lakást pl. csak így vállalnám be ,meg gyerek stb. Próbáltam puhatolózni,célozgatni,de minden megjegyzésével arra utal,hogy még csak nem is tervezi,ami engem zavar. Úgy érzem elkényelmesedett, megrekedtünk ebben a helyzetben,ami neki nagyon jó.

Volt olyan,hogy barátnőmmel látta a beszélgetésem, épp koszorúslány ruhákat néztünk neki én meg poénkodtam,hogy Alíz már menne esküvőre,de mondtam neki,hogy arra még várhat. Erre a válasz: hát az biztos.

Nem vagyok az a fajta,aki ráerőltetné,úgy már nem is esne jól nekem sem ha csak ezért venne el. A pénzt nem érzem kifogásnak, egy gyűrű pár ezer forint még ha drágábbat is akar ,könnyen összespórolhatná.

Nekem fontos,tudja is, érettnek érzem magam hozzá,de most én is megrekedtem.Bonyolult családi életem volt,szeretnék vele egy boldog családot,annak jó és rossz oldalaival. Biztos vagyok magamban és kettőnkben. Képtelen lennék évekig várni egy gyűrűre,mert úgy érzem,mire megkapom már az anyaságot is bevállalnám.

Mi a véleményetek erről? Hasonló helyzetben valaki?

Kérlek csak normális hozzászólásokat írjatok! Köszönöm mindenkinek!