Ennyire gáz lenne, hogy nőként a gazdag pasikat részesítem előnyben?! Intelligens vagyok és még csinos is, szerintem ez így simán jogos.

Én nem értem, azért mert valaki őszintén leirja elképzelését, miért kell egyből le "pénzéhes r"bancozni"??? Az emberek álomvilágban élnek, a szerelem álomvilágában.

Ebben a világban, még hisznek ebben??? Ahol mindenben a PÉNZ számit???

őszinte leszek. (biztos jól belém is köttök majd)

Én is hittem a szerelemben! úgy ahogy ti! belementem egy házasságba egy csóró gyerekkel, mert HITTEM AZ ÖRÖK SZERELEM mindenhatóságában! És mi lett? Koppantam!!! a Szerelem elmúlt a mindennapos szarságok és veszekedések miatt, mert nem tudtunk kiteljesedni, és csak a ház hitelt fizettük, utána még a kaját is meg kellett gondolni, hogy azt vegyük amit ő szeret, vagy azt amit én. Az hogy ő cigizik, én turkálok (mert csak arra volt pénz), ki milyen hülyeségre mennyit költ? miért nem vállal másodállást, vagy fejleszti magát akkor valamilyen online módon, ahelyett hogy csak játszik a gépen? na ... gondolhatjátok ez jól meg is ölte nem csak a SZERELMET, hanem a kapcsolatot is. Még jó hogy nem született gyerekünk, mert akkor most még nagyobb bajban lennék! ELVÁLTAM. egyszerűen nem működik, csak próbáljátok ki!

és ha én most fiatalabb lennék, én is gondolkodnék! mert igy ennek semmi de semmi értelme! sajnos!... pénz nélkül.

Most nagyon érdekes módon, okulva a múltbéli hibáimból, és a szerencse is mellém állt, anyagilag jómódban élek az új párom anyagi helyzetének köszönhetően. És érdekes! nem veszekszünk. Miért? mert van pénz egy kicsit feltöltődnünk is, és megvehetjük amire szükségünk van. Egy baj van, hogy 35 évesen jutottam el ide, és élhettem volna igy a huszas éveimben is, és most nem lenne mögöttem egy válás, egy csalódás, a kudarc érzése.

Most nevezhettek pénzéhes r~ibinek engem is, nem érdekel. De ez az igazság, és aki nem akar az idealista álmai miatt egy nagyot puffanni, az jobb ha időben gondolkodik!!!

utolsó vagyok, amit még hozzá tennék, az az, hogy attól hogy van pénz, nem kell forditott arányos következtetést húzni, hogy akkor boldogság, szeretet nincs. Azért mert ugye, ha nincs pénz, akkor szerelem van, ha nincs pénz, akkor boldogtalanság van.

ugye ti is átgondoltátok hogy ez egy elég bagatel gondolkodás.

nagyon sok embert ismerek, akiknél nincs pénz, mégsem szerelmesek, meg olyat is, akiknek van pénzük, és jól elvannak mint hal a vizben. és nem biztos hogy a pénztől boldogok, mert akinek pénze van, annak az természetes, és nem kell általánositani, ők is lehetnek érző lények, és kereshetik emellett a boldogságot is. (persze olyan eset is van, amikor a pénz szeretete kiöli a belső értékeket, de nem minden esetben igaz ez sem)

a másik meg az, hogy azért lehettél itt unszimpatikus kérdező, mert magadat beállitod itt dögös fullextrás nőnek, akinek úgymond "joga van" pénzes pasit kifogni.

Erre is mondok ellenpéldát. Ismeretségi körömben (vannak milliárdosok is) és hát... úgymond egy teljesen átlagos, semmi kis nőt vett feleségül, aki eladó. Mert SZERETI!!!Másik ismerősöm is "elég" gazdag és egy 60 éves elvált nőt vett el, aki mentálisan sem teljes, de egy csupa sziv nő, és még helyesen irni se tud, műveletlen asszony. Most meg arany élete van. A gazdagokat sem szabad minden esetben lenézni, és azt gondolni róluk, hogy ők szivtelen boldogtalan emberek.

jaj de el vagytok tévedve emberek!

...Azért mert ugye, ha nincs pénz, akkor szerelem van, ha VAN pénz, akkor boldogtalanság van.

(ezt akartam irni, bocsi)

A kérdés félreértelmezhető, ahogy többen is tették szerintem. Nem vagyok fullextrás nő, de azért megütök egy olyan szintet, ahol már mondhatom egy srácnak, hogy bocsi, nem tetszel és nem kell évekig várnom vagy akár az örökké valóságig a következő "udvarlóra". Ezért vagyok olyan aljas, hogy ha választási lehetőség lenne, akkor inkább választanám a biztos munkahellyel rendelkezőt a bizonytalan helyett. Konkrétan az nem érdekel, hogy pénzes-e vagy sem. Köszönöm szépen ki tudom fizetni a mozijegyem ha moziba vágyok, vagy a drágábbik csokit. Bagatell példák, de a lényeg, hogy inkább azért "keresek" olyan srácot akinek fizetése is van egy bizonytalan bevételű helyett, mert már kipróbáltam a bizonytalant és marhára kiborító. Tizenévesen mikor összejöttem exszel még nem volt probléma, hogy csak sétálunk vagy náluk filmet nézünk. Aztán ahogy teltek az évek és nem kapott munkát kezdett idegesíteni, hogy sose megyünk sehova, még moziba se, mert nincs pénze és azt meg cikinek érzi, hogy én fizetek helyette (pedig szinte már könyörögtem, hogy fizetem én az egészet, még popcornt is kap, csak menjünk már), ezért inkább nem mentünk sehova vagy egyedül mentem vagy barátnőkkel, de nem vele. Aztán mikor nagy nehezen lett munkája akkor pedig ideje nem volt rám, mert bagó pénzért szétgürizte magát túlóra pénz nélkül, mert a főnöke rájött, hogy egy balek. Annyira félt, hogy kirúgják, hogy ingyen túlórázott néha napi 16-18 órákat dolgozva, a főnök meg röhögött a markába, hogy minimálbérért talált egy ilyen marhát, mert pár évvel később kiderült, hogy a kollégák kb kétszer annyit kerestek normál munkaidővel, mert ők a sarkukra álltak, hogy ők bizony nem dolgoznak éhbérért, és olyan tudásuk és gyakorlatuk volt (exnek is), hogy olyat nem kerít bármelyik utcasarkon, tehát nem könnyen cserélhető emberekről volt szó. És természetesen így már pénze volt, csak kedve, ideje nem illetve állandóan hulla fáradt volt. Így az utolsó 1-2 évben annyiból állt a kapcsolatunk, hogy átmentem, hozzám bújva elaludt, mikor haza kellett mennem felkeltettem, elköszöntem, hazamentem. Roppant "jól" működött.

Mostani páromnak biztos állása van, ami leginkább a munkamorálja és a tudása miatt nevezhető annak. Fix munkaidőben van, fáradtnak néha fáradt, de van lehetősége kipihenni magát, pár havonta van túlórája akkor is valamelyik szombaton egy délelőtt, de rendesen megfizetve és pár hónapja kapott fizetésemelést, mert a féléves értékelésen neki voltak a legjobb eredményei és finoman jelezte, hogy lehetne-e ilyesmiről szó. Majdnem duplájára emelték a fizetését. Sokkal nyugodtabb mellette az életem, mint ex mellett. Nem okoz gyomorgörcsöt, hogy vajon mit szól hozzá ha felvetem, hogy menjünk moziba vagy színházba vagy a haverokkal sörözni esetleg valami közös programra, ahol belépő van. Nem borul ki ha fizetni szeretnék helyette, így igen, r*banc módra néha helyettem fizet néha, főleg sörözés idején, mert a társaságban "úgy" illik. Aztán legtöbbször otthon rendezzük, mert hagyja, hogy odaadjam a részem ha épp szükségét érzem ennek.

Tehát ha ugyanabban a pillanatban ismertem volna meg az exem meg a mostani párom, akkor a mostanit választottam volna, a személyisége miatt pedig hatalmas fölénnyel, de hazudnék ha azt mondanám nem befolyásol az, hogy biztos egzisztenciája van exszel szemben.

24 L (csak hogy az egyik válaszoló boldog legyen :P )

nemtom szerintem elég elb*szott mentalitás.

Anyám és apám is csóró volt amikor összejöttek és még vagy 5-10 évig. Ma 3 millát keresnek együtt havonta és 25 éve szerelmesek és hűségesek. Előbb voltak érzelmek, amikre tudtak építeni. Húgom 8 éve van együtt a barátjával, 16 évesen jöttek össze, tehát ott sem volt nagy vagyona senkinek. Az én barátnőm se a pénzemért van velem, még pályakezdő vagyok. Szeretett akkor is, amikor spórolnom kellett és nem volt sok pénzem.

Szerintem ha az érzelmeidet a pénzhez kötöd az már eleve el van cseszve. Én még egy olyan párt nem láttam, aki pár évnél tovább húzta volna anyagiakra és nem érzelmekre építve, de ha tovább is húzta: az egyik fél folyamatosan megcsalta a másikat.

Valahogy az ez anyagias mentalitás a felületesebb emberek sajátja és jellemzően ők kompenzálnak a legjobban.