Járna bármilyen nő egy 25 éves férfival aki értelmiségi létére biztonsági őrnek kényszerült menni?

Én magam tanult nő vagyok, bár nem egyetemen végeztem, mert családi okok miatt nem tudtam egyetemre vagy főiskolára menni, de ha ezek az okok nem lettek volna, akkor el tudtam volna a képességem által végezni egyet és diplomát szerezni. De így csak érettségiztem, nyelvvizsgáztam és van több szakmám.

És hosszú évek óta egy olyan férfival élek házasságban, akinek még érettségije sincs, hanem általános iskolája, szakmája, ami egyébként személy és vagyonőr, fizikai munkával keresi a kenyerét, de egyébként nagyon kommunikatív és értelmes, mindig is egy csomó mindenről el tudtunk beszélgetni, közös hullámhosszon vagyunk az élet minden terén, úgyhogy tudod kit érdekelt az iskolai végzettsége vagy hogy mivel keresi a kenyerét és hogy mennyit keres??? Hát engem nem.

Aki e szerint választ párt magának, hogy van-e valakinek diplomája vagy mivel keresi a kenyerét, hogy éppen kőműves vagy banktisztviselő, az meg is érdemli a sorsát. Egy embert soha nem ezek alapján kell megítélni, hanem én úgy gondolom, hogy a szerint, ami benne lakozik. Hogy milyen ő személyiségre, értelemre, gondolkodásra, viselkedésre, stb.

Tehát ha te normális vagy, kedves, szerethető, te magad is tudsz szeretni és vannak céljaid, amikért harcolsz, lehet veled értelmesen beszélgetni, jó kommunikációs partner vagy, akkor igen is lehet barátnőd, nem is egy, feleséged és boldog családi életet élhetsz.

Nem az a mérvadó, hogy milyen papírokat tudsz felmutatni vagy nem tudsz, hanem hogy te magad milyen ember vagy.

Aki ezt az embert nem becsüli benned, az meg sem érdemel téged.

nekem személy szerint nem az a fontos, hogy diplomás vagy sem, vagy hogy milyen állása van

előző párom szakmunkásként dolgozott, 5 évig együtt voltunk és nem azért hagytam el, mert keveset keresett, hanem mert nem volt törekvő, elment, dolgozott, megkapta a fizut és felér elherdálta

az írásodból ítélve te rendkívül törekvő vagy és véleményem szerint ha az ember törekszik a jobbra, akkor előbb-utóbb el is éri azt

nem azt mondom, hogy milliárdos lesz, de megtérül

manapság a 30 egy férfinak egyáltalán nem késő, ráadásul nem csak neked kell megalapozni egy család életét, hanem a párodnak is

egyetem alatt is rád mosolyoghat Cupido és megcéloz egy nyíllal :) ne aggódj, sosem késő és a szerelem is akkor talál majd rád, amikor nem is számítasz rá, addig meg dolgozz keményen és törekedj mindig a lehető legtöbbre

Szia, nem a diploma számít, még csak nem is az életkorod. A pénz az számít igen, de nem feltétlenül egyedül kéne megalapoznod egy család életét...

Párom 40 éves, érettségizett, minimálbérért dolgozik és elhiheted, nem a pénzéért szerettem bele!

Normális felnőtt kapcsolattól az is elvárható, hogy a hölgy megérti, hogy nem tudod minden kamu-ünnepen étterembe vinni. Hogy "az tett tönkre mindent, hogy csak annyit keresel", ne haragudj, engem arra emlékeztet, amikor a párom azzal magyarázza a haverjainak, hogy mikor vesz már feleségül, hogy "majd ha rendbe jön anyagilag". Szerintem a hölgy kissé nagyigényű volt (valószínű amerikai sorozatokon szocializálódott). Többet jelentett Neked ez a kapcsolat, mint neki. Ne keseredj el, az egyetemen sokkal több rendes párra váró nővel fogsz találkozni. Minden jót kíván Neked egy kétdiplomás nő, aki eladóként dolgozik.

Húha... Akkor most megjött a negatív energia a személyemben. :)

Egyrészt a hideg ráz az "értelmiségi" szótól. A szüleim diplomások, én nyáron diplomázok, mégsem érzem azt, hogy értelmesebb, okosabb, műveltebb lennék bárki másnál. Ugyanolyan hétköznapi alak vagyok, mint te, vagy a boltos, akinél reggel a kiflijeimet veszem, a fodrász, akinél a hajamat csináltatom, vagy a rendőr, aki a zebránál áll és átkíséri a lurkókat reggel iskolába igyekezvén.

Úgy gondolom nem tudnánk egymás nélkül élni, mert imádom a friss péksütemény illatát, ha bemegyek egy boltba, imádom, hogy benyúlok a hűtőbe és ott van nekem a friss tej, nem nekem kell tehenet fejnem hozzá. Szeretem, hogy nem nekem kell megépítenem a házamat, amiben élhetek, mert megteszi helyettem egy kőműves, egy ács, vagy bármi más. Szeretem, hogy volt aki tanított engem és lesz aki a gyerekeimet is fogja, szeretem, hogy nem magamnak kell vágnom a hajamat félévente egyszer, amikor ráveszem magamat, hogy fodrászhoz menjek és stb. Emellett pedig ugyanúgy azt gondolom, hogy az én szakmám nélkül sem lenne világ a világ. Ugyanolyan értékes emberek vagyunk mindannyian, sosem mondanám magamra azt, hogy értelmesebb vagyok, mint az átlag, pont az általad emlegetett előítéletek miatt, illetve ebből adódóan az sem szimpatikus, ha más ezzel dobálózik. Nekem megadatott, hogy egyetemre járjak, másnak nem, ennyi pont. Ezért senkit nincs jogom elítélni, DE...

Nem érzem magamat egy pénzéhes libának, ellenben nagyon megöl egy kapcsolatot az, ha az állandó közös program csak az otthon ülés, vagy egy parki, duna parti séta. Én nagyon szeretem a közös programokat és nem várom el minden héten, de szükségem van rá.

Az is szemet ütött nekem, hogy rengetegbe kerül az egyetem. Mi kerül benne olyan sokba? Levelezőre elmehetsz munka mellett is, annyit kell szimplán kialkudnod, hogy ne legyél beosztva a munkádban abban a pár napban havonta, amíg az oktatás folyik. Két félévet meg kell próbálni minél jobban összezsúfolni és megcsinálni ha törik, ha szakad, nem csak tolni magad előtt, hogy "még gyűjtöd rá a pénzt". Ha annyira drága egy félév, akkor meg kell csinálni egy másik egyetemen ugyanazt a szakot, ahol olcsóbb, kár ezen ilyen esetben filózni. Hajtani kell, mielőtt elúszik az egész!

Nem akarlak bántani, de ajnározni sem, hogy igazad van, mert ahogy olvastam a kérdésedet bennem mégtöbb kérdés fogalmazódott meg. Empatikusnak érzem magam baromira, de még is kicsit azt látom rajtad, hogy nyalogatod a sebeidet, ahelyett hogy lépnél, csinálnád és pörögnél. Ez nőként nekem sem lenne szimpatikus, ahogy az sem, hogy minden közös és fizetős programunknak lőnének, mert te "gyűjtesz". Nincsenek nagy igényeim, nem kell luxus hotelbe vinni wellness hétvégézni, sem kaviárral vacsoráztatni és drága ajándékokkal elhalmozni, mégcsak fizetni sem kell helyettem, de nekem lételemem, hogy havi egy-két alkalommal beüljünk valahova, elmenjünk korizni, moziba, egy fürdőbe, vagy bármi és ez alól nincs kifogás, mert nem hiszem el, hogy valakinek erre nem jut havonta 3 ezer forintja, aki tisztességesen dolgozik.

Én annyit tudok mondani neked ez ügyben, hogy ha nem látod a kiutat, akkor keresd meg! Ebben mi nem fogunk tudni segíteni, mert neked kell leginkább érezned azt, hogy hol a hiba és mit tehetsz azért, hogy az álmaidat mihamarabb elérd. Ha az én álmom ennyin múlna, akkor minden egyes követ megmozgatnék már holnap, ha kell diákhitellel, vagy bármi mással arra adnám a fejemet, hogy minél előbb diplomás "értelem" váljon belőlem és értékes, boldog, teljes embernek érezhessem magamat.

Még egy gondolat: Egy család életét nem neked kell megalapoznod. Egy család egy férfi és egy nő közös életével kezdődik, itt kezd kibontakozni, ebből adódóan egy család életét ketten kell megalapoznotok.

Bocsi ha nyers voltam, avagy szimplán csak bunkó, tényleg nem áll szándékomban itt ismeretlenként bárkit is bántani, de ez nagyon a szívemen volt a kérdésedet olvasva.