Hogyan kéne kezelnem ezt a helyzetet?

Páromnak van egy kislánya, nekem egy kisfiam, együtt lakunk mindannyian. Nyárra várjuk a közös gyermekünket. Párom exe lemondott a lányáról és már sokadszorra elhagyta a családját mikor én megismertem a páromat. Az exe viszont mikor rájött, hogy már nincs több visszaút, elkezdett ezerrel kapálózni, hogy kell neki a párom és a gyereke is. Folyamatosan tömte a kislánya agyát, hogy ellenünk fordítsa Őt, öngyilkossággal fenyegetőzött...

Fél éve lakunk együtt, a gyerekek minden 2. héten mennek a másik szülőjükhöz. Az ex folyamatosan próbálkozik még a kislánya fejét tömni, azt mondta, hogy engem látni sem akar, elhord mindennek. Amivel nekem nincs problémám, de emellett a páromtól folyamatosan szívességeget kér. Pl.: szereljen meg nála v-mit, masszírozza meg (masszőr-természetgyógyász a párom), beszélgessen vele rendszeresen stb. Még ezekkel sem lenne gondom, mert a kisfiam apukájával mi is tartjuk az "egészséges" kapcsolatot, de Ő nem is áll úgy hozzánk, ahogy a párom exe. Párom mondta, hogy tisztázza ezt a helyzetet és megkért, hogy minden érzésemről beszéljek vele őszintén. Meg is teszem, mert ez így normális egy kapcsolatban, de Ő csak meghallgatja és nem változtat semmin. Nemrég tudtam meg azt is, hogy az exének fix időpontja van nála csontkovácsolásra minden héten, és nekem erről nem is beszélt. Azt mondja, azért nem mert akkor két napig nem vagyok olyan, mint egyébként.

Engem ez v-melyest bánt, mert a párom az Ő kéréseinek kedvez, mondván, hogy a lánya miatt teszi ezt, és mivel elég primitív a volt nőci bármi kitelik tőle, akár az is, hogy elvegye tőlünk a kislányt. Azt mondja párom, ha szeretem és bízom benne akkor elfogadom ezt és nem kételkedek a tetteiben.

Tudom, hogy nőként egyáltalán nem tekint már az exét, nem a féltékenység beszél belőlem. De úgy érzem, hogy társként nem áll ki mellettem 100%-osan a viselkedésével és az én érzéseimet szorítja háttérbe.