Miért tartják a nők sokkal cikibbnek, ha nincs párjuk, mint a férfiak?

Szubjektív tapasztalat, tehát a kivételt képviselő nőket és férfiakat semmiképp sem veszem bele a mondókámba.

Szóval azt látom manapság, hogy a nők között sokkal több az olyan egyén, akik közvetlenül szakítás után alig néhány héten belül már másik férfival vannak együtt, míg a férfiak között pedig inkább a szakítás után hosszú hónapok múlva is egyedül szerencsétlenkedő személyek vannak többségben.

Ti mit gondoltok erről? Máshogy látjátok? Mit tapasztaltok a szakítások és összejövetelek terén? Szívesen olvasom a kritikáitokat, véleményeiteket.