Ennyire meghatódott volna a boldogságtól a barátom hogy sírni kezdett?

Tudom hogy furcsa ez a kérdés meg hogy késő van de nem akarom a barátom előtt írni így megvártam míg elmegy.

A dolog lényege annyi hogy december 15-én jöttünk össze a barátommal, már 1 éve ismerjük egymást de akkor kezdtünk el igazán találkozgatni és megkedveltem.

A barátom elég nagydarab kövér srác, bár tesz érte ami nagyon nagy dolog tőle és én engem nagyon megfogott a lelkesedése akkor meg a kitartása, mert a tesóját már évek óta ismerem és mondta hogy soha senki nem bírta rávenni a fogyásra, egyedül én.

Én nagyon belé szerettem én is tetszek neki, igaz 2 évvel idősebb vagyok (23 éves) de ez nem zavar minket.

A barátomnak sosem volt barátnője, jó próbálkozott egyszer majdnem összejött valakivel de sajnos csúnyát átverték hosszú történet, de sosem tudott összejönni egy lánnyal sem.

Én meg mivel belé szerettem úgy gondoltam megajándékozom egy szép alacsony csinos vékony lánnyal vagy is magammal :)

Nagyon örült annak hogy összejöttünk mert én is tetszettem neki, azért küzdött is értem rendesen :)

Na szóval a dolog lényege annyi hogy holnap szabadságon leszek ő meg pihenős így átjött hozzám és megtörtént a dolog lefeküdtünk.

Tudom hogy nagyon vágyott már erre még szűz volt én vagyok az első barátnője, velem csókolózott először, nekem meg volt már jó pár barátom igazából csak 3 kapcsolatom volt eddig. De a lényeg az hogy megtudtam hogy még szűz, bár ebbe biztos voltam csak vártam hogy ő vallja be és ne játssza meg magát, félt a dologtól attól hogy lebőg előttem de én bátorítottam mindenben és szépen lassan vezetgettem, tanítottam.

A srác nagyon ügyes volt, annyira belejött hogy már nem is volt szükség arra hogy vezessem ment az magától is.

Elég sokáig bírta nem ment el hamar bár biztos nagyon izgult, de nagyon jó volt, ahogyan csókolgatott, meg az érintései meg a szenvedélye, és a szeretete ez olyan csodás volt hogy én nagyon jól éreztem magam, talán ez volt életem egyik legjobb szexuális élménye érzelmek szempontjából.

Amikor vége lett még csókolóztunk meg simogattuk egymást sokáig, majd a barátom mellé feküdtem, és átkaroltam és hozzábújtam.

Akkor hirtelen észrevettem hogy elkezd szipogni majd jobban magához karolt és észrevettem hogy rendesen sírt és csak annyit mondott hogy "Nagyon nagyon szeretlek, és köszönöm hogy itt vagy nekem"

Utána percekig szóhoz sem jutott én akkor nem értettem mi a baj, de megnyugtatott hogy nem én miattam van és ne izguljak ezen.

De utána fogta magát és mondta hogy most inkább hazamegy mert nem akarja hogy így lássam.

Én nem akartam hogy elmenjen de ő ragaszkodott hozzá, de én is annyira megijedtem hogy nem tudom hogy most mi van, és azért írok ide mert hátha kapok hasznos választ, tanácsot hogy mi legyen.

Lehet hogy tényleg boldoggá tettem őt és meghatódott és idő kell neki amég feldolgozza?

Vagy csak egyszerűen fél attól hogy szakítani fogok vele mert csak sajnálatból jöttem össze vele?

Nem értem én ezt.