Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mire utal a viselkedése?
Huszonévesek vagyunk a párommal, én vagyok a lány. Neki még semmilyen kapcsolata nem volt előttem, nekem már voltak fiúk. Szexuális életet egyikünk sem élt még, vallási okok miatt. Komoly kapcsolatot kezdtünk ezzel a fiúval, de egy idő után kidobott, minden magyarázat nélkül. Kis idő múlva kért, hogy hadd magyarázza meg (akkor hiába kértem), és azt mondta, hogy a szülei nem fogadnak el engem, főleg az anyukája, ezért nem folytathatjuk, csak ha elérem az anyjánál, hogy fogadjon el, ha nem sikerül, megint befejezzük (szó szerint így). Ez nem vallási okok miatt van, csupán ott tart, hogy engedélyt kért az édesanyjától, és nem kapta meg. Az anyja válogatott rágalmakat fogott rám, amelyek nem igazak, de nem nekem hitt, amikor mondtam, hanem az anyjának, aki 1x látott engem 10 percre, amíg bemutatkoztam.
Mondtam, hogy szó sem lehet erről, szavaim sincsenek erre a helyzetre, amibe akarna hozni, ezt valahogy kibeszéltük, hogy jó, akkor majd finomít rajta, és nem direktben, de az anyjának el kell fogadnia engem.
Azóta találkoztunk 1x, és valahogy helyrehoztuk a kapcsolatot, viszont amikor közeledett felém, és összebújtunk egymás ölében, én meg akartam simogatni a kezét, erre elvette, hogy ne simogassam, bár tudja, hogy nagyon szeretem, de ne szeressem őt, mert ő nem azért akar szeretni engem, mert én szeretem őt, hanem akkor is, ha nem szeretném őt (ez kissé kusza, de remélem, érthető), tehát vegyek vissza. Kérdeztem, akarja-e még a kapcsolatot, hiszen ő keresett meg, hogy béküljünk, azt mondta, igen. De ne hívjam el olyan programra, amire én is megyek, ne hívjam magammal sehova, mert börtönben érezné magát, és hadd döntse el ő, hogy jön vagy nem. Orvoshoz sem akar elkísérni, mert ő akar ebben is dönteni, és fogadjam el őt így.
Már nem ölel át, sokszor csak néz, néz, áll, vár, nem mozdul. Amikor azt kérdezem, hogy mit akar tőlem, mert ez semminek se mondható, nem még kapcsolatnak, akkor azt mondja, hogy nem tud felőlem dönteni, hogy mi legyen velem, mert elveszíteni nem akar, de sok neki, ha ő közeledik és én viszonzom, ne is találkozzunk annyit, de tartsuk ezt fenn, elveszíteni nem akar.
Az a baj, hogy jobban szeretem őt én, mint ő engem. Ez tény. Zokogok, amikor nem látja, mert egyszer látta, és mint egy fadarab, úgy állt oda mellém, de át sem ölelt, meg se vigasztalt, csak állt. Szégyelltem magam utána, hogy talán nem kellett volna sírni látnia, tehát mostmár nem lát sírni. Ha megyünk az utcán, teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor hajlandó megfogni a kezem, a derekam, a vállam, sokszor csak két ismerősként megyünk egymástól egy bizonyos távolságra, de nem merek én mindig közelebb menni.
Azt mondja, szeret, amikor megkérdezem. Mi ez az egész szerintetek? Mire véljem az egész viselkedését?
válasza: válasza:Szerintem komoly lelki gondjai vannak, eleve már az kiverte nálam a biztosítékot, hogy ennyire belevonja az anyját a párválasztási témába. Ez nem normális dolog így.
Szerintem menekülj, de te tudod ha neked ez így jó és te is hasonló (naiv) kis emberke vagy akkor lehet passzoltok. Nem akartalak megbántani ezzel csak őszinte vagyok.
Ez így kibírhatatlan lehet, hogy neked nem enged semmit, mert hogy ő akar irányítani, de igazából nem teszi mert vagy annyira béna, hogy nem tudja hogyan kell vagy nem meri megtenni.
Röviden: nem benned van a hiba, valóban furcsa a viselkedése.
válasza:Egyfelől sajnálom a barátodat, mert biztosan nem tehet róla, hogy így lett nevelve és ilyenné vált stb.
Másfelől szerintem te ennél többet érdemelnél egy normális pasit, aki szeret és ki is mutatja és biztos önmagában és a kapcsolatotokban.
válasza:Mindenképpen probléma, hogy nem tudja/akarja függetleníteni a döntéseit az anyjától.
"De ne hívjam el olyan programra, amire én is megyek, ne hívjam magammal sehova, mert börtönben érezné magát, és hadd döntse el ő, hogy jön vagy nem."
Azaz: felteszi a kérdést, hogy hajlandó vagy-e egy nagyon aszimmetrikus kapcsolatra vele. Tehát, hogy az ő kényelmi szempontjai maximálisan érvényesüljenek, a tieid meg nem.
Ha hajlandó vagy akár erre is, akkor ő kész folytatni a kapcsolatot. Ha nem, akkor nem.
"Az a baj, hogy jobban szeretem őt én, mint ő engem."
Hát ez lehet, hogy tény.
"elveszíteni nem akar, de sok neki, ha ő közeledik és én viszonzom, ne is találkozzunk annyit, de tartsuk ezt fenn, elveszíteni nem akar"
Két értelmezés lehetséges. Vagy a fiú teljesen egészséges, csakhogy nem társaság- és intimitáskedvelő. Van bizonyos igénye arra, hogy veled együtt legyen, de taszítja vagy megijeszti, ha az együttlét túl gyakori vagy közeli. (Én is ilyen vagyok, tudom, milyen ez. Nekem mondjuk nincs barátnőm, és szerintem nem is lesz, de ez nem is zavar túlzottan.) Másrészt: ez kóros jelenség is lehet, létezik az irtózás az intimitástól, miközben az illető az egyedülléttől is fél. Ennek a hátterében bizony lehetnek pszichológiai problémák.
Az is lehetséges, hogy egyszerűen nem bízik benned, és tart attól, hogy bármelyik pillanatban szakíthatsz vele. Ezért nem mer többet "befektetni" a kapcsolatotokba. Ennek a hátterében önértékelési zavarok is lehetnek, illetve az, hogy nem kommunikáltok őszintén.
Szóval több kérdés is felmerül ebben az ügyben, amiket tisztázni kellene. Nem biztos, hogy egészséges a viselkedése. Lehet szó ugyanakkor puszta önzésről és magánakvalóságról is. Vagy egyszerűen félénkségről a részéről.
válasza:Szia!
Azt kell hogy mondjam, igazából nem is az a kérdés, hogy mi lehet a gond, hanem hogy mit lehet tenni: valójában semmit. Az teljesen nyilvánvaló egyébként, hogy az anya mai viszonylatban szörnyű dolgot művelt ezzel a fiúval.
Viszont a lényeg ennek ellenére az, hogy az embernek olykor muszáj olyan döntéseket hozni, amelyek önmagának is, esetleg másoknak is fájdalmat okoz. Egy dolgot tehetsz, amire én nem látok sok esélyt: beszélsz a fiúval, miszerint meg kell hogy értse, hogy a saját-ti életetekbe és privát döntéseitekbe nem vonhatja be az anyját bírói döntnökként, és ehhez egyébként sincs joga - sem őneki, sem az anyjának. Meg kell értenie azt is, hogy egy kapcsolat kölcösnös elfogadáson alapul, amelyben megtörténhet kölcsönös kompromisszum, olykor meg is kell történnie. Ha erre egyik fél nem hajlandó, akkor az onnan már nem kapcsolat, akármit is érez. Tehát hiába takarózik ő azzal az indokkal, hogy fogadd el őt.
Ha mindez nem működik, akkor én a helyedben bármennyire is szeretem, nem maradnék, mert az csak tönkretesz.
A döntés a tiéd, remélem vmit tudtam segíteni!
Üdv: Zsolt!
válasza:Szerintem nagyon sokat fogsz ebből tanulni, ami mindenképpen hasznodra lesz, bárhogyan is döntesz.
A párkapcsolat egy dinamikus egyensúly, ahol két fél ad és elfogad. Én kapok valami jót, és mivel szeretem aki adta, ezért még több jót adok neki vissza. Amit aztán ő viszonoz, s mivel szeret, ő is többet ad vissza. Aztán jön valami félreértés, és én úgy érzem, rosszat kaptam. Ezt is vissza kell adnom, különben megborul az egyensúly, de mivel szeretem, kicsit kevesebbet adok vissza, ahogyan aztán ő is, így a probléma kisimul, elmúlik idővel. (Persze lehet, hogy lesz egy kis veszekedés, idő kell, amíg tisztázzuk, de ha a fentiek teljesülnek, ez nem jelenti a kapcsolat végét. Túllépünk rajta.)
Aki ezt nem tudja, nem érti, annak is lehet jó a párkapcsolata, hiszen tudat alatt mindenki érzi ezt, ha nem is érti. Tudatlanul is lehet jól csinálni. Ám ha valami okból az egyik fél nem képes erre, vagy képes lenne, de nem akarja, akkor ott nem beszélhetünk valódi párkapcsolatról a szónak abban az értelmében, hogy a felek együttesen valami többet, jobbat, szebbet hoznak létre, mint külön.
Persze sokféle kapcsolat lehet ember és ember között, hadd ne soroljam, de a párkapcsolat, ami családhoz, gyerekhez vezet, mindig a kölcsönös adás-kapáson kell alapuljon. Akinek gondjai vannak az adással vagy az elfogadással, annak ezt meg kell tanulnia. Ha előbb nem, akkor magában a párkapcsolatban, különben az nem lehet sikeres hosszú távon. Ez van.
Aki mindig megbocsát a másiknak, vagy mindig csak adni akar, de nem tud elfogadni, az mind "vét" az egyensúly ellen.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!