Miért ilyen komplikált ez a világ?

Miért nem lehet minden egyenes? Miért nem mehetek oda valakihez és mondhatom meg neki, hogy "hé basszus, szeretlek!" És nem jönne utána a hülye huzavona, hogy hát hú akkor most legyünk barátok, vagy ne is legyünk semmik?

Előfordult-e már az valakivel, hogy folyamatosan olyan személyekkel volt/lehetett volna akiket nem szeret, és akiket valaha is szeretett azokkal pedig nem volt/nem lehetett?

Előfordult-e már az valakivel,hogy az egyik barátnőjébe volt szerelmes? Fiú meg lány barátság, mi? Én hiszek benne, van egy csomó barátnőm, de ez mááás! Éjjel-nappal egymást keressük, irogatunk, beszélünk, ha épp nem egy helyen vagyunk. Jó, jó pesze, hiszen barátok! De egy sz@rt barátok! Van barátom/barátnőm, nem megy azért ez ilyen sűrűn. És miért nem lépünk? Azt is meg mondom... Ő nem lép, mert büszke, és nagyon önnálló most és nagyon minden ! És én? hát azért, mert nem akarom elveszíteni, mert inkább így, mint sehogy!

Tegyük félre, hogy ő mit érez. Maradjunk nálam! Most mégis mit kellene tennem? Kussolni, és tovább élni ezzel együtt-hiszen már úgyis megszoktam, hogy mindig ez van- vagy tenni valamit, és eltaszítani ezzel? Egyiket sem akarom!

K..rvára be vagyok indulva, k..rvára csak rajta jár az eszem, és k..rvára nem tehetek semmit. Ráadásul kb ezer a közös barátok száma! Ezzel mindent tönkretennék! Valaki még pont ebben a pillanatban van-e ugyanebben a helyzetben?