Mit csináljak, hogy jobb legyen?

A barátom 17, én 18, és több, mint két éve vagyunk együtt.

Elég érdekes a kapcsolatunk. A barátom nagyon gyerek még. Az anyukájával alszik(két ágy, összetolva). Egy iskolába járunk, és sokszor volt, hogy nem maradt velem, mert mindig haza akart menni. Eleinte azt mondta, hogy az anyukája miatt. Arra igényt tart a barátom, hogy minden szünetben együtt legyünk. De iskola után ritkán maradt velem. Nem jó megoldás, de én ezen hisztivel igyekeztem változtatni. Kb. heti 3x biztos, hogy hisztiztem, ami a szakítás felé sodorta a kapcsolatunkat. A barátom igyekezett mindent megtenni a kapcsolatért, de ez annyi volt, amennyire egy gyerek képes, hiszen még Ő maga is az.

Elhatároztam, hogy megváltozom. Akárhogy voltak a dolgok, elfogadtam, és nem hisztiztem semmit. Ennek a vége az lett, hogy a barátom már nagyon rideg volt velem. Mindegy, hogy mennyire kedveskedtem, fordult a kocka. Megalázott a haverjai előtt, és elhanyagolt. Nem adott annyi csókot, buta kifogásai voltak. Pl, hogy haza kell mennie, mert éhes. 20 percre laktunk egymástól kb.

Aztán elkezdődött az iskola. Kb. december második hetében szakított velem. Közölte, hogy benne megváltozott valami, már nem érzi azt, amit régen. Aztán kiderült, hogy megbánta, és össze jöttünk megint. Két hétig lehozta nekema csillagos eget, és most megint nagyon rossz a kapcsolatunk.

Rideg vagyok vele, és nem tudom, hogy miért, és ezt Ő is észre vette. Pl. hétvégén nem találkozunk, mert vasárnap tanul, szombat meg elmennek otthonról. Holnap mentünk volna be így Pestre, azt is rövid időre, mert haza kell mennie. Aztán mondta, hogy nincs pénze, így nem megyünk be Pestre.

Mondta, hogy süt nekem sütit, de sneki nem vett náluk tojást, ezért nem tud. Komolyan, ki vagyok borulva. Az iskolán kívül este beszélünk egy órát, és most is úgy, hogy kb. 4 percenként ír vissza két szót: aha, oké.

És azt mondja, hogy nem tud mit írni arra amit írok, meg ilyenek. De a kapcsolat első felében tudott.

Egyszerűen elegem van. Nem szexeltünk, még együtt se aludtunk. Nem meri emgkérdezni az Anyukáját(az Anyukája egy év után nem engedte, hogy együtt aludjunk). Szakítani nem tudok, ugyanis pánikbeteg vagyok, és ha nincs velm, félelmem van, és azt érzem nem bírom ki.

SZükségem van rá, de nem tudom, hogy azért ilyen-e velem,mert nem szeret, vagy azért, mert az Anyukájától fél.

Tény ami tény, mostanában kedves volt, és a rideg viselkedésemmel rontottam el mindent. De nem tudok kedves lenni vele, mert megalázottnak érzem magamat...ELmenni szinte sehova se szoktunk, mert nincs kedve, és jönnek a kifogások. Heti kétszer maradunk suli után, plusz szombat megyek át...