Hogyan tudnám elfelejteni, végleg? (hosszú lesz a történet, de msuzáj votl kiírni magamból)

Történetem nem kicsit bonyolult..Összeismerkedtem egy fórumon egy sráccal,nevezzük őt Gábornak.

Az elején azt gondoltam,kicsit játszok vele,beszélgetünk gondoltam,majd csak abba hagyjuk 2 hét után..De nem így lett.Beleszerettem,ahogy ő is belém.Nem küldtem képet magamról meg semmi,csak egymás tulajdonságai vonzottak minket.Én tudtam ki ő,küldött képet,iwiw linket stb,stb.Rájöttem hogy ő a másik "én"em..Szinte mindenben egetértettünk,ugyanaz a felfogás..De a legeslegelején mikor még játéknak indult,hazudtam neki..Ezért nem akartam vele találkozni se semmi,gondoltam majd csak elmúlik az érzés 1-1 veszekedés után.Így is lett,összvesztünk,de kibékültünk,majd megint,megint,megint és megint.Mindig azon vesztünk össze,hogy nem próbálok meg közelebb kerülni hozzá,egy találkozással vagy akár egy képpel.(persze azért nem,mert hazudtam neki,nem úgy ismert meg az elején ami én vagyok)

Mindennap msn,telefonhívások,smsek és ez így ment egészen 9 hónapig..Miután tegnap azt mondta,mondani szeretne valamit..Az amit mondani szeretett volna az az volt,hogy lefeküdt 1 csajjal 1 hónapja.8 hónapig senki nem volt az életében csak egy nagyobb összeveszés után,matt részegre itta magát,nem is emlékszik a dologra,a csaj mondta hogy lefeküdtek.Errre én is bevallottam,hogy ugyanaznap,nekem is miatta voltak dolgok,de én nem feküdtem le senkivel se és nálam se biztos a dolog(azóta ma utána jártam és tényleg nem volt semmi,szerencsére)Ezeket tegnap beszéltük meg,nagyon fájt,mintha hátbaszúrtak volna,miközben nem votlunk együtt soha,de ő azt mondta hogy ő neki mostmár végleg vége,azt hitte én nem ilyen vagyok stb stb,és hogy szeret,mindent megette volna értem az elmúlt időkben,ne haragudjak rá,töröljük egymást msnről,talán könnyebb lesz feledni..Végén rábeszéltem,hogy ne töröljük ezért egymást,úgyse jár ő fel msnre csak miattam meg egy haverja miatt.

a Végénúgy köszönt el :

Legyél nagyon-nagyon boldog,Kicsim!Vigyázz magadra nagyon!Szeretlek!(L)

És a végén már csak így bezséltünk egymással,mint két szerelems akik nem lehetnek egymásé,csak azért mert játszottam vele.Szeretem,ezt nehéz bevallani saját magamnak is.Nagyon fáj nekem,sose szerettem meg senkit se így min őt,ráadsul úgy hogy nem láttuk egymást,viszont minden tudok róla.. :( Mindig azt mondtam,hogy sose fogok sírni 1 pasi után se..Miközbe bezséltünk potyogtak a könnyeim,éjjel is.Pedig ez nagyon nem én vagyok,még sose éreztem azt az űrt amit most,ami ő utána maradt bennem.Tudom hogy én tehetek róla,hogy elveszítettem,de mégis fáj,nagyon!:(

Annyira hülyén érzem magam,kis hülye voltam s vagyok is..egyrésztkorkülönbség is van,10 év,de ez nem látszodott me..Telejsen őszinte volt velem,ahgy én is miután rájöttem,hog ilyen pasi nincs még egy.. Csak akorra már késő volt.

Erről csak egy idézet jut eszembe : "Néha csak akkor jövünk rá hogy mennyire szerettük a másikat, mikor már elvesztettük."

Bocsi,hogy ilyen sok lett,de örülnék pár ötletnek mit is tehetnék,hogy ne fájjon ennyire.. :( És tudom,én vagyok a hibás,vessek magamra,minek hazudtam,de mégis.. :(

18/L