Valami tuti arra, hogy honnan tudja az ember hogy a döntés amit hozni akar/hozott helyes/volt?

Látatlanban egyértelmű volt, hogy ez a kérdés :D.

Én alapvetően ilyenkor azt vallom, hogy ha az egyik kapcsolatért nem vagy hajlandó dolgozni, akkor a másikért sem fogsz. Te magad mondtad, hogy ez a kapcsolat is csodálatos volt valamikor. Csak elfelejtettetek tenni azért, hogy ez az állapot fennmaradjon. Gondolod, hogy a másik kapcsolatban magától megmarad a szikra?

Másrészt váltásra is jellemző, hogy minden dolog idillinek tűnik, amíg nem vagy benne. Szinte általánosan az a megfigyelésem, hogy az ilyen felbukkanó harmadik hatására kapcsolatváltásnak szinte mindig ugyanaz a forgatókönyve.

Az eredeti kapcsolatban felmerül valamilyen probléma, és az egyik félben - jelenleg ez te vagy - felmerül a hiányérzet. Amikor az ember éhes, érzékenyebbé válik az illatokra, ezért könnyen képbe kerül egy másik "étel". Az a másik pasi borzasztó különlegesnek tűnik, főleg azért, mert a párod mellett még soha nem éreztél ilyet; úgy érzed, ez nem lehet véletlen. Persze, nem is véletlen: azért nem éreztél eddig ilyet senki iránt, mert eddig nem volt gond a párkapcsolatodban. Csakhogy most van, és ennek a mellékterméke ez az ember, és a felé táplált érzelmeid.

Tudod, ilyenkor a nők három gyakori hibát szoktak elkövetni:

1: úgy döntenek, kilépnek a párkapcsolatból, és megpróbálják az újat. Aztán az új párkapcsolatban rájönnek, hogy ez mégsem nyert, mert hiányzik a régi, ráadásul az új kapcsolat sem olyan, mint amilyennek elképzelték. Nem hát, mert eddig egy idilli ábránd volt, a valóságban viszont egy ugyanolyan párkapcsolat, mint bármelyik, ráadásul terheli a szakítás okozta lelkiismeret-furdalás, gyötrődés a helyes döntésen és maga a tény, hogy még mindig ott az expasi emléke. Ilyenkor jön az elbizonytalanodás: rosszul döntöttem, lehet a régi volt a jó. De a régi már nem lesz ugyanolyan, mert bemocskolta egy szakítás és megromlott a bizalom, sőt: többnyire már nincs is visszaút.

2: a döntésképtelenség miatt csak tipródnak, és sodródnak előre. A párkapcsolatukban kialakult problémát nem is próbálják megjavítani, helyette kivárnak, hogy a sors döntsön helyettük. Előbb utóbb ez oda vezet, hogy a kapcsolat valóban tönkre megy, amitől a nő megnyugszik, hogy ennek akkor tényleg így kellett lennie, ő megadta az esélyt. Valójában nem adott semmilyen esélyt a párkapcsolatának, mert nem tett semmit a javulásért; gyakorlatilag annyiról van szó, hogy nem ölte meg a sebesültet, csak segítségnyújtás nélkül hagyta elvérezni, és nyugodt lelkiismerettel állítja, ennek így kellett lennie. Ezután megpróbálja a másik párkapcsolatot, ahol általában fellép az első helyzetben taglalt állapot, miszerint mégsem olyan, mint amilyennek elképzelte.

3: úgy döntenek megpróbálnak a régi pasival maradni, de valójában nem számolnak le az új pasi kínálta másik úttal. Tulajdonképpen ez inkább csak kivárás, mert közben ugyanúgy ott van az új pasi is a képben. Ez az ért gáz, mert ha egy párkapcsolatban vannak is problémák, azok általában megoldhatók, ha mindkét fél 100%-osan arra törekszik, hogy megoldja, de mindez nem működik, ha az egyik fél közben azon rágódik, hogy maradjon, vagy menjen. A problémák megoldása ugyanis konfliktusokkal és fájdalommal jár, és minden konfliktus és sérülés azt okozza, hogy az ember egyre jobban vágyik a harmadik félre, ahol minden rózsaszínnek tűnik.

Mindhárom útra igaz, hogy száz szónak is egy a vége: a kapcsolat megdöglik, mert az egyik ember inkább vet újat, mintsem megjavítsa a régit. Ezzel nincsen gond alapvetően, csak nem árt tudni, hogy minden párkapcsolat elromlik egyszer, és van, amikor igenis javítani kell, és akkor nem árt, ha az ember ezzel tisztában van.

Kérdező, én nem azt mondom neked, hogy maradj a pasiddal, mert ez csakis a te döntésed. Én csak azt mondom, hogy a másik pasi nem azért bukkant fel és gyakorolt rád ekkora hatást, mert a sors üzent neked, és nem is azért, mert a pasi olyan oltári különleges lenne. Azért bukkant most fel, és azért van rád ekkora hatással, mert a meglévő párkapcsolatot meggyengült. Ennyi.

Itt most szerintem nincs helyes döntés, csak őszinte és hazug döntés van. Akárhogy is döntesz, benne van a pakliban, hogy utána jössz rá, hogy ez az út nem tetszik, és akkor már nem valószínű, hogy lesz visszaút. Ha viszont áltatod magad valamiféle "döntöttem is meg nem is" dologgal, akkor 100%, hogy az az út, amit látszólag választottál, nem fog sikerülni. Ha a régi kapcsolatot úgy akarod megmenteni, hogy közben az új pasin sóvárogsz, felejtsd el az egészet inkább! Ha viszont úgy vágsz bele az új kapcsolatba, hogy közben azon mérlegelsz, jó döntés volt e, akkor annak a kapcsolatnak sincs esélye. Ja, és persze mindenképp megvan az esélye, hogy egyedül maradsz a végén. Ez így működik, vállalni kell, nincs mese.

El kell mondanom, nem lehetek teljesen objektív, mert voltam a pasid helyzetében. Közel nyolc év párkapcsolat után a párom sem a kapcsolat javításán fáradozott, hanem beleszeretett egy másik fickóba, és pontosan azon rágódott, amin te: "annyira szeretem a páromat, hogy megpróbálom megmenteni a kapcsolatomat, de mi van, ha nem sikerül, közben meg elbukom azt a srácot, aki ilyen hatással volt rám". Esélytelen volt! Ellenben az is hozzátartozik, hogy a fickó, akivel így egymásra találtak, abszolút nem volt mellé való, csak ilyenkor az ember nem lát tisztán. Ez bizony nálad is benne van!

A párommal végül együtt maradtunk, és rengeteg marakodás és fájdalom árán rendbe jöttek a dolgok. Azóta feleségül is vettem, de teljesen reménytelen volt az egész egészen addig, ameddig ő azon gondolkozott, melyik döntéssel járna jobban. Onnantól, hogy leesett neki, hogy ez így nem mehet, lassú javulásnak indultak a dolgok. Addig meg csak romlott minden.

Belegondoltál már, miért nem vetted észre ezt az ember az elmúlt három-négy évben? Miért épp most? Mi az, ami megvolt régen a kapcsolatodban, és most hiányzik? El tudnád képzelni, hogy a pároddal ez a valami visszatérjen? AKAROD, hogy ez a valami visszatérjen? Ha nem tudod elképzelni, vagy nem akarod, hogy javuljon, vagy egyszerűen csak úgy érzed, minden vágyad az új srác, akkor állj fel, és szakíts, és ne keress jeleket, vagy mentségeket a lelkiismereted enyhítésére, mert akkor így is úgy is szakítás a vége, és később sem fog jobban esni. Ha viszont szeretnéd, hogy a pároddal megjavuljanak a dolgok, mert szereted, és akarod szeretni, akkor szakítsd meg a kapcsolatot az új sráccal, tálalj ki a pasidnak, sírd ki magad neki, beszéljetek meg mindent, és mindent tegyél meg azért, hogy megjavuljon. Ha pedig valamelyik nem sikerül, akkor fogadd el, hogy attól vagyunk felnőtt emberek, hogy a döntéseinkkel járó kockázatot és felelősséget vállaljuk, és elviseljük, ami a döntésünkkel jár együtt.

"És egyébként eltudnám magam képzelni a jövőben is simán a jelenlegivel, de csak úgy, hogy ha most szakítunk, és 5+ év múlva újra egymásra találunk."

Ismerem ezt az érzést, de ez valójában semmi más, csak meghagyni magadnak a biztonságérzetet, hogy a híd a hátad mögött nem égett el teljesen.

Viszont ha nincs benned a szándék a javításra, akkor lépj. De akkor TÉNYLEG lépj, mert a mondataid után tipikusan jön az a magatartás, hogy az exedet nem engeded el teljesen, hogy meglegyen a biztonságérzeted, hogy még visszamehetsz. Márpedig annál szemetebb húzs nincsen, mint amikor önkéntelenül etetik az amúgy is megtépázott expasit!

Bocs, de nagyon kilóg a lóláb a mondandódban.

Ha ennyire biztos vagy abban, hogy te mindent megtettél a mostani párkapcsolatodért, és úgy érzed, nem lehet rajta javítani, akkor mégis miről beszélünk? Akkor mégis miért félsz ennyire kilépni? Mert sok dolog köt oda? Annyira mégsem fontos dolgok, hogy az új pasit dobd értük, szóval ezen kár rágódni szerintem.

Jelenleg te szakítani akarsz, csak éppen kényelmesen és biztonságosan, azaz egyrészt ne a te válladat nyomja az a lelkiismereti dilemma, hogy megbántod azt, aki neked elvileg sohasem ártott, másrészt azért maradjon meg a visszakozás lehetősége is, ha közben meggondolnád magad. Erről beszéltem: ez így nem működik!

Amit le akartam neked írni az az, hogy egy döntésnek mindig vannak következményei, pozitívak és negatívak egyaránt. Ha elhagyod a srácot, akkor le kell mondanod az előnyökről, ha nem, akkor le kell mondanod az új fickóról, és NINCS olyan, hogy mindkettő megmarad! Valamit mindenképpen bukni fogsz, és nagyon szeretnéd, ha előre tudnád, melyik fog jobban fájni. Nem fogod...

Potenciálisan reálisnak érzek azonban nálad egy viselkedési formát, amire szeretném felhívni a figyelmed: ha szakítasz a pasiddal, felejtsd el, hogy barátok maradtok! Azon kívül, hogy az új kapcsolatod megmérgezed és ellehetetleníted ezzel, a legönzőbb dolog is a világon, mert ez semmi másról nem szól, mint biztonsági tartalékként megőrizni az expasit, aki viszont így nem képes továbblépni, mert a remény, hogy visszakap téged, mindig ott lesz. Láttam ilyet, nem is egyet, és csúnya sztorik voltak. Fogadd el, hogy a szakítás az szakítás, és meg kell fizetni az árát.

Félre ne érts, én nem bírállak. Szerintem mindenki megéli ezt a dilemmát az élete során, ellenben csak egy dologba gondolj bele: most éppen két pasival járatod a bolondját egyszerre! Na emiatt lesz igazán bűntudatod, ha nagyon belemászol!

Sajnos igenis stimmel minden! Ha nézel Így jártam anyátokkalt, akkor biztos megvan a talonba pakolós epizód is: közölted a sráccal, hogy nem lehetsz vele MOST MÉG! Nem tartod tűzben, de nem is vágtad el a szálakat, és mosod kezeid, mondván te megmondtad neki. Valójában viszont nem azt mondtad, hogy nem, hanem azt, hogy egyelőre nem. Ez oltári nagy különbség!

Én egyetlen percig sem feltételeztem rólad olyasmit, hogy önző módon, ármánykodva dróton rángatod a két srácot, dehogy is. Pontosan arra gondoltam, amit most te is leírtál: féldöntéseket hozol, és minden ajtót nyitva hagysz, hogy bármikor visszafordulhass, eközben mindkét srác vár rád. Pontosan ezt szeretném veled megértetni: ha így akarod rendbe hozni a párkapcsolatod, akkor szakíts nyugodtan, ess túl rajta minél hamarabb!

Őszintén: szerinted meg lehet menteni úgy egy párkapcsolatot, hogy közben neked már kész a b terved? Megsúgom: nem. Ezt akartam neked leírni: ha döntesz, akkor DÖNTS, és ne áltasd magad félmegoldásokkal. A kapcsolatod megmenteni csak úgy tudod, ha elvágod a szálakat, és megmondod neki, hogy te a párodat választottad, ezért zárjátok le a témát végleg. Ha meg a másik srác mellett döntesz, akkor nem tarthatod meg a párodat barátnak és b tervnek. Ennyi.

Utóbbi esetet már csak azért is el kell kerülni, mert ez egy reménysugár marad a párodnak. Látszólag mindenkinek jobb találkozni, hiszen a legjobb barátok és társak vagytok, csak éppen pont ez a lényeg: nem tudtok majd elszakadni. A legjobb cimborámnál végignéztem, hogyan voltak 7 év párkapcsolat után "barátok" az excsajával 2,5 évig! Valójában ez arról szólt, hogy a srác 2,5 évig reménykedett, hogy újra összejönnek, és 2,5 évig nem tudott tovább lépni és szabadulni. A csajnak meg k**va kényelmes volt, mert minden kapu nyitva állt mögötte, és biztonságot adott neki a tudat, hogy a srác bármikor ott van neki. Ezt röviden úgy foglalnám össze, hogy a párkapcsolattal járó előnyös jogokat megtartotta, a kellemetlen kötelességeket meg eldobta. Valószínűleg így tennél te is, de ha jelent neked valamit a párod, akkor ne tedd, bármennyire fájdalmas is!

Örülök, hogy közös nevezőre jutottunk :).

Egyébként olyat ne is remélj, hogy 100%-osan el tudod dönteni, mi lesz. Mint mondtam, legnagyobb valószínűség szerint ez a tétlenség oda vezet, hogy a párkapcsolatod szépen tönkremegy, és akkor majd nyugodt lelkiismerettel szaladsz a másik fickóhoz. Csakhogy még ez sem jelenti azt, hogy nem bánhatod meg.

A másik, hogy egy kicsit azt érzem rajtad, hogy valahol élvezed is a helyzetet. Nem a szó szoros értelmében véve élvezed, hanem egyrészt egy drámai romantikus filmként, amolyan "szép drámaként" éled meg a dolgot; arra akarok kilyukadni, hogy neked ez inkább romantikus, mint fájdalmas. Másrészt simogatja az egódat, hogy két pasi is vágyik rád. Megértem én, félre ne érts, csak éppen gondolj bele, hogy a két fickónak valószínűleg korántsem ebben a rózsaszínű, lányregényes értelemben szívszorító a történet, hanem valószínűleg a párod úgy rendesen szenved!

"Egyébként ismerem azt a részt amit említettél, sőt az összes többit is odavissza, mert kedvenc sorozatom. :D"

Nekem is a kedvencek között van, és pontosan az ilyenek miatt. Akármennyire kiforgatottak is a karakterek és a helyzetek, igazából mindegyik valóságos. Az írók mögött van egy nagy adag élettapasztalat, az 100%, de nagyon szellemesen is jelenítik meg. Még Barney is teljesen reális figura a maga képtelen helyzeteivel.