Ilyenkor mi a teendő?

Azt érzem, hogy velem alig törődnek. Kapok visszajelzéseket hogy szép vagyok, bulikban flörtölnek velem a pasik táncolunk stb., de egyikbe se tudnék beleszeretni. Ezért egyedül és magányos érzem magam nap mint nap, amióta elhagytak.

Aztán élvezem, ahogy az exem (aki elhagyott) bosszanthatom azzal, amint látja más pasikkal táncolok. Élvezem, hogy féltékennyé teszem, mert így tudom, valamilyen szinten még foglalkoztatja mi van velem, és ezáltalán jobban érzem magam.

De még mindig egyedül vagyok és magányos. Még mindig a padlón vagyok, amióta elhagytak. Ürességet és fájdalmat érzek hogy azt az érzelmet amit akkor éreztem, most senkivel nem oszthatom meg és nem kaphatom vissza.

Már nagyon vágyom valakire, de nem jön senki.

1 remény éltet: van egy fiú a távolban, aki nekem szimpatikus. Úgy érzem képes lennék beleszeretni, de a távolság (kicsit több mint 100km) visszatart minket.

Megőrülök már érzem. Nincs senkim, és kezdek begolyózni.

Mi a teendő? :S