Ti hogy viselitek azt, hogy a szerelmetek mást szeret és rád csak barátként tekint?

Hát ez nehéz helyzet. Mielőtt volt köztünk valami gubancolódás nagyon jó barátok voltunk. Aztán az egész befuccsolt és mondanom sem kell, hogy nem miattam. Utána azt hittem, hogy többet hozzá sem bírok majd szólni, rá sem bírok nézni. Egy ideig rideg is voltam, de a lány is rosszul érezte magát emiatt és számomra sem volt természetes.

Eltelt némi idő, és nagyjából minden visszatért a régi kerékvágásba, de igazából már nem volt semmi a régi.

Utána egyszer részegen újraolvastuk azt a csomó SMS-t amit írtunk, meg hasonlók. Utána elindultunk a diszkóba és vártuk a taxit, közben eleredt az eső, bebújtunk egy fa alá, tök hideg volt. Voltak ott többen is, de ő mégis az én karjaim közt reszketett, én meg úgy öleltem őt, mintha a barátnőm lenne, pedig végig tudtam, hogy ez csak egy múlandó pillanat, a diszkóban valszeg úgyis mással lesz. (Ismertem őt jól, tudtam, hogy nincs esélyem sbt.) Na mind, azokat a pillanatokat akkor sem felejtem el soha :D

Utána jött a taxi, a barátaim mentek vele, mentem én is és otthagytam őt. Maradhattam volna, de minek...

A diszkóban mindketten mással voltunk, ott még részegen el is ment, hogy egy másik lánnyal smároltam meg minden, de másnap... ahh vérzett a szívem :D

Azóta már jobb a helyzet, jó barátok vagyunk azóta is és mindig húzom őt azzal, hogy még mindig szeretem őt meg ilyenek, hogy mennyire fáj, ha mással látom stb. Persze van némi alapja, de ahhoz képest, most százszor jobban érzem magam...

Szóval kb. így, ha ő nem szeret téged, bassz rá... később már csak nevetni fogsz rajta... aztán kitudja, ha látja, hogy nem vagy érte már annyira oda, akkor meggondolja magát vagy ki tudja...