Szerintetek normális, ha úgy vélekedek a házasságról nő létemre, hogy felesleges?

nem a házasság intézményében van a hiba, hanem az arra alkalmatlan felekkel, akik ezt "igénybe veszik"

Sokan mondják, h régen nem volt annyi válás, stb és lám lám, hány régebbi házasságról derül ki, h lőtték volna inkább fejbe, mint egy haldoklót.

Önmagában a házasság csak egy papír, de egyeseknek Istennek/másoknak tett szándéknyilvánítás, ígéret.

Nem vagyok házasságellenes. Annak ellenére, h nem sok igazán jó példát láttam, látok rá ma sem.

De ugyanez elmondható sok kapcsolatról is.

Mindenhol csak a játszmák, megcsalások, mártíromkodás.

Aki egy ilyen kapcsolatot akar, lelke rajta.

Bár tény, h simán különköltözni még mindig egyszerűbb, mint válni. Az akkor is költséges, ha sárdobálás nélkül, békésen intenek egymásnak istenhozzádot a felek.

Szóval én nem a házasságot, nem a család fogalmát tenném patikamérlegre, hanem inkább az erre alkalmas/kompatibilis emberek döntéshozó képességét.

Felek.

Nem egy fél.

Felek.

Az a "gond", hogy édesanyád életét/házasságát veszed készpénznek. Az az ő élete, az ő kapcsolata, nem a tiéd. A tiéd ettől még lehet jobb, de persze akár rosszabb is. Ne abból ítéld meg a házasság intézményét (vagy bármi mást), mert xy-nak épp nem jött be a dolog. Mindig az adott két félen múlik a dolog. Mint ahogy anyukád házasságáért se senki más a felelős csak anyukád és a nevelőapukád. Hogy ők mit és hogy csinálnak benne, az már az ő dolguk. Neked ettől persze még lehet véleményed, és láthatod rossznak, de ez csak egy eset a több millióból.

Persze, gondolhatod/érezheted úgy, hogy te nem akarsz házasságot, de akkor az magad miatt legyen, és ne amiatt mert hát anyunak is rossz volt, így biztos nekem is az lesz. Nyilván az ember hoz mintákat és szokásokat a szülei házasságából, de azért felnőtt a felnőtt, hogy felismerje mi az, ami szerinte jó vagy rossz volt, mi az amit ő másképp akar(na) csinálni.

Neked még bőven lehet tökéletes házasságod, ha mindketten meg fogtok tenni érte mindent. Az se lenne garancia, ha a szüleid lennének az álom házaspár, hogy a tiéd is ugyanilyen lesz. Lehet hogy az ő boldogságuktól függetlenül te egyik házasságból a másikba futnál minden boldogság nélkül.

És ne feledd, egy párkapcsolatért (legyen az házasság, vagy élettársi kapcsolat, vagy együttjárás) mindig a benne lévő két fél a felelős. Csak rajtuk múlik, hogy mennyire fog működni.

Én abszolút házasságpárti vagyok, de nem olyan értelemben, hogy majd 40 éves koromig 5-6szor férjhez megyek és elválok, mert annak semmi értelme.

Jól mondták a korábbi válaszolók: megfelelő partnerrel a házasság jó dolog. És nekem ez azért is lenne fontos, mert úgy érzem, ha csak simán élettársi kapcsolatban vagyok valakivel, az nem olyan biztos dolog, míg hiába, hogy egy gyűrű és papír, a házassággal nekem bizonyítja, hogy igenis engem akar élete párjául, és nem csak úgy ott van mellettem, amíg nem talál valaki jobbat. Teljes fokú elköteleződés, és igen, az a fajta egység, amiből sokkal nehezebb kilépni. De jól meg kell válogatni, kivel állsz össze. Ezt nem lehet a véletlenre bízni. Mert ha rossz embert találsz, akkor úgy jársz, mint anyukád. Megjegyzem, az én szüleim házassága sem felhőtlen, látom az egésznek a pozitív és negatív oldalát. És még így is azt mondom, örülnék, ha a barátom elvenne, amint erre lehetőségünk van.

Mindettől eltekintve viszont teljesen normális, hogy a mai világban így vélekedik egyre több nő. Emancipáció meg egyenjogúság meg a nők is dolgoznak, annyira hát nem létfontosságú. Max a gyerekeknek tesz jobbat, ha anyuci-apuci nem csak úgy együtt tengődik, hanem tényleges családi egységet képeznek, de ez már más kérdés. Annak is vannak hátulütői, nyilván, mármint ha a felek legszívesebben megfojtanák egymást.

21/l

a legjobb, amit tehetsz, h megtöröd a mintát!

sajnos sok olyan dolgot hozunk magunkkal, amikről nem is tudunk. Hiába próbáljuk a dolgokat tudatosan másképp csinálni, egy részüket tényleg nehéz.

én pl véletlen sem akartam soha olyan lenni, mint anyám.

Nem házias, nem törődik magán kívül úgy nagyon senkivel és semmivel ,csak ha épp kedve van. Rideg nő.

Nekem épp ezért fontos lett a tisztaság, az igényesség, stb.

Egyszer beszélgettünk egy ismerőssel, aki azóta már pszichológus és sokat meséltem neki anyámról és h milyen jó, h én nem olyan vagyok, mint Ő és nem is akarok soha.

Rámnézett és azt mondta: MÁR olyan vagy.

Nem értettem. Erre Ő azt mondta, h nem a háztartásodra gondolok, abban nincs hiba.

De nézd meg h mennyire nem tudsz közel engedni magadhoz senkit, mennyire nem tudsz az érzelmeidnek teret adni, mennyire nem tudod egy párkapcsolaton belül lekommunikálni ha vmi bánt, stb.

Elgondolkoztam.

És úristen, milyen igaza volt, de nem is tudtam róla!

Ennek szerencsére már jó pár éve és azóta minden erőmmel azon vagyok, h változzak. Van, amiben sikerült és van, ami még megoldásra vár.

ez most tapasztalat volt :)

ezért nem értem azokat az embereket akik nyavalyognak, h nem tudnak változni!:)

mki tud, aki akar :D

és egyébként igen, azt tapasztalom h kiírni magunkból a dolgokat mindig jó.

Később visszaolvasni is nagyon tanulságos lehet :)