Hol találhatom meg lelkem párját?

Elhiszem, hogy már az igazit szeretnéd megtalálni, de ez nem így működik :) Nem tudhatod, hogy a következő lesz az igazi vagy sem :)

Ne tervezz előre, csak élvezd, hogy van valakid! Párban már is sokkal jobb mint egyedül!

Ha ezt sikerült elfogadni, és nem feleségjelöltet keresel, akkor ellehet kezdeni ismerkedni. Mivel az előbbivel elijesztenéd a lányok többségét, és a rossz tapasztalataidról se mesélj nekik!

Ismerkedés az egy nehéz kérdés, én szilveszteri házibuliba ismertem meg egy kis tüneményt, nem tudom lesz-e köztünk valami, de eddig nagyon pozitív :)

Szóval én azt tanácsolom, hogy soha ne add fel! Járj nyitott szemmel, ismerkedj ugyan így mint eddig, neten és a való életben is, és biztos rád talál a szerelem :)

Legfontosabb, ne akarj görcsösen becsajozni, az mindent elront! Állj hozzá kicsit lazábban, átérzem a helyzetedet, az én életem se épp egyszerű!

Kedves Kérdező!

Szerintem mindenki keresi a lelki társát. Akik pedig párkapcsolatban vannak, ne irigyeld őket feltétlen. Az hogy valaki párkapcsolatban van, az nem jelenti azt, hogy boldog is. Szerintem az a probléma, hogy túlságosan is keresed a nagy Őt és ez minden energiádat leszívja. Általában minél görcsösebben akarunk valamit, annál jobban nem jön össze. Hidd el hogy így van. Légy nyitott és türelmes! A barátok pedig igenis kellenek!!! Régen én nem értékeltem igazán a barátságot viszont a szerelmet és a szerelmemet mindennél előbbre tartottam. Nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy egyetlen egy személyben találsz meg mindent és ő testesít meg minden emberi kapcsolatodnak a szerepét. Ez nem egészséges! Gondold el, ha megtalálnád és utána elveszítenéd?! Túl sem élnéd! Nem szabad az embernek egy személyre feltennie az életét!! Nyiss a barátságra és az új emberekre! Vedd lazábban az életet! Hajrá! ;)

A nyelvtannácikkal nem kell itt foglalkozni. Beröfögnek valami hű de baromi okosat, mert ők aztán sosem vétenek (kíváncsi lennék, hogy egy féloldalnyi tollbamondásban hány hibát ejtenének), aztán meg csodálkoznak, ha romlik az arányuk. :( Megjegyzés: arányjavításra el lehet takarodni valamelyik torrenttrackerre.

A kérdéshez, ill. a problémához csak annyit fűznék, hogy valóban rohadt nehéz talpra állni, amikor ötvenharmadjára rúgják oldalba az embert, de muszáj. Elhiszem, hogy deprimál sokadjára ugyanazt a csalódást megélni, mostanában ezt érzem én is. Úgy érzem, hogy valójában irtó magasra tesszük a lécet, és a tökéletes nőre vágyunk, aztán később jól pofára esünk, hatalmasat csalódunk bennük. Reflexszerűen ezek a szituációk azt sulykolják belénk, hogy legközelebb még ennél is tökéletesebbet kell találnunk, így rengeteg lány kipotyog a rostán. Talpra kell állni! Újra és újra! Új célok, új tervek, új elképzelések kellenek. Hobbi, olvasás, játék, ezekkel pl. simán le tudom kötni magam szabadnapokon úgy, hogy elmegy az egész nap. Addig tökéletes kúra, amíg fel nem áll az ember a válságból. Úgyhogy hajrá!

Én pl életem első és egyetlen szerelmét az igazi nagy őt, a lelki társamat egy internetes társkeresőn ismertem meg 24 éves koromban.

2 éve vagyunk házasok:)

Előtte sokat csalódtam, nem találtam olyan férfit aki igazi szerelmet ébresztett bennem, pedig volt pár kapcsolatom. Próbálkoztam sokat, de valahogy mindig azt éreztem hogy valami hiányzik az adott pasiból, ami nekem kell.

Szóval eltartott egy darabig, de végül megtaláltam azt akit kerestem:)

Neked is meglesz, hidd el. Csak próbálkozni kell.

27/N

Még annyit fűznék hozzá, hogy a férjem akkor próbálkozott először azzal hogy társat találjon. Addig a haverokkal volt elfoglalva, meg a sulival. 2 hete volt regisztrálva amikor rám írt, szóval ő férfiként elsőre megtalálta azt akit keresett. Most 24 éves.

Még mielőtt az jönne, hogy a nőknek könnyebb párt találni...hát nem.

Én fél évet voltam ott. Illetve 19 éves korom óta ismerkedtem, próbálkoztam.