Van itt olyan fiú aki kamaszkorától tehát 10-12 éves korától keményen elkezdet kábítószerezni és 20-21 éves korára már tönkre ment az élete. (? )

És mindent kipróbált drogok terén fű, szipú, heroin, amfetamin, extasy stb...tehát tönkre tette az életét. Elveszítette a családját, nem maradt senkije, utcán élt, fedél nélkül kéregetésből, rablásból, zsebelésből élt, ezekből fedezte a napi adagját stb...tehát megtapasztalta az élet igazi zord oldalát. De összeismerkedett 1 lánnyal akit nagyon szeretett és a lány viszonozta ezt és a szerelem kihúzta abból az életből, leszokott a kábítószerekről, új ember lett. Keresett munkát, lakást stb...tehát a szeretet és a szerelem kitépte belőle azt a régi rossz életet és a lány miatt új életet kezdet, felhagyott vele a lány miatt megváltozott.

Teltek múltak az évek a fiú nagyon szerette a lányt, gyereket akart tőle, de a lány az évek múlásával kiszeretett a fiúból. Titokban megismerkedett a lány 1 másik fiúval és elhagyta őt.

És itt jön a kérdésem, van itt olyan fiú aki ilyen fájdalmakon ment keresztül?

Tehát az önpusztító életvitelét feladta 1 lányért, aki kihúzta ebből és ez a lány aljas módon hátraszúrta és megcsalta?

HOGY TETTED TÚL MAGAD RAJTA?

HOGY TUDTAD ELFELEJTENI, FELDOLGOZNI?

MILYEN ÉRZÉS VOLT?

ÉS, HOGY ÁLLTAD MEG, HOGY NE NYÚLJ MEGINT A DROGOKHOZ?

EZ A SZAKÍTÁS FÁJT ANNYIRA, VOLT OLYAN KEMÉNY, NEHÉZ MINT LESZOKNI MAGÁRÓL A DROGOKRÓL?

VAGY EZ FÁJDALMASABB VOLT...ELFELEJTENI, ELENGEDNI AZT A LÁNYT?

MELYIK VOLT NEHEZEBB, ELENGEDNI A LÁNYT VAGY LETENNI A KÁBÍTÓSZERT?