A barátom szakitott velem. Én nem tudok nélküle élni. Mit tegyek?

Sokan éreznek így szakítás után, és sokan el is tudnák mondani, hogy idővel túljutottak rajta.

És ha emiatt öngyilkos leszel, akkor egy barom vagy, bocs. Számodra most ez életed legnagyobb tragédiája, de hidd el van ennél sokkal rosszabb is.

Mindenki így érez, mikor elhagyja valaki, akit nagyon szeretett, mindig azt hisszük, hogy ezt nem fogjuk túlélni, aztán telnek a napok-hetek-hónapok és ugyanezen időkkel arányosan múlik a fájdalom is, majd a fájdalmat felváltja egy újabb szerelem. Ehhez idő kell, túl kell lenni rajta, megélni a "gyászt", hogy idővel tovább tudj lépni. Nem könnyű, sőt, nagyon nehéz, de ha valaki eldobott, akkor nem vagy neki elég jó. Felesleges olyas valakihez visszavágyódni, aki nem akar már téged. Kitartás!

32/N

7-es válaszoló kérdésére írnék:

A szerelem mindenkinek más fogalom. Számomra függést jelent. Akárhányszor voltam szerelmes életemben (és vagyok most is), mindig ugyanazokkal a tünetekkel járt. Folyton az imádott férfira gondoltam, folyamatosan vele akartam lenni és szinte fájdalmat éreztem, ha nem voltunk együtt. Ez persze a kor előrehaladtával kicsit csitult, hiszen másként szeretünk tizenévesen, mint harmincasként, de a lényeg ugyanaz: a függés. Valósággal függünk a másiktól és úgy érezzük, hogy nem tudnánk nélküle létezni. Aztán ha valami miatt vége szakad a kapcsolatnak, akkor bizony nagyon erős a fájdalom, de nem ismerek olyan embert, aki egy elvesztett szerelem után ne lett volna ismét szerelmes valaki másba. A különbség csak a két szerelem közt eltelt idő, van aki pár hónap után túl tud jutni egy szakításon és van, akinek ennél sokkal több idő kell.

Egy biztos, a lehető legrosszabb választás ilyenkor magunkba roskadni és az emlékeken rágódni, ki kell mozdulni és minél több élményt megélni, hogy segítsen a felejtésben.

32/N