Más is szokott kisebb pozitív hazugságokat mondani az exeiről, hogy a saját méltóságát védje?

Én nem szoktam pozitivat mondani. Negatívakat szoktam. Nem zavar ha sajnálnak és tudják, hogy az én szerelmi életem katasztrófa. Szerintem nincs abban semmi szégyellnivaló, hogy rosszul választottunk. Mindenkivel megesik. Ha az én hibáim vagy minősíthetetlen viselkedésem miatt ért volna véget a kapcsolat akkor talán szépítenék, de a szakítások a másik hűtlensége és/vagy hülyeségei miatt történtek amiért szerintem nem én vagyok a hibás. Max annyiban, hogy nem ismertem ki jobban mielőtt összejöttem vele.

Én az ilyen kérdésekre amúgy csak annyit mondok, hogy nem illettünk össze. Bőven elég. Nem is firtatják tovább. Ha mégis akkor elsorolom az exem hibáit, néha picit túlzok és hozzácsapok olyasmit ami másnál is kivitte volna a biztosítékot. Rögtön nem csodálkozik senki.

Engem abszolút nem zavar, ha rossz kapcsolataimról válok elhíresültté. Tudják, hogy nem egyik sem az én hibám volt. Aki ismer úgy is tisztában vannak vele, hogy nem kibirhatatlan természet, kiállhatatlan viselkedés meg ilyenek miatt értek véget.

:D érdekes, mennyire eltérőek a véleményk, és az a szép, hogy mindegyikben van némi igazság.

Én azon a véleményen vagyok, hogy egy szakítás után nem muszáj a földbe döngölni a mások által kialakított képet az exről. Vannak bizonyos dolgok, amiket szakítás után se teregetnék ki senkiről, pl. ha gond volt a szexszel, vagy hogy kiről milyen véleménnyel volt, és más bizalmas dolgokat.