Bűn amit csinálunk?

Nos, a történet kb. fél évvel ezelőtt indult...Volt egy majd két éves kapcsolatom. Szerettem a fiút, teljesen, őszintén, de ő mást választott helyettem. Szakítottunk. Ugyan ezen a héten fiú szülei kimondták a válást. Eléggé megkavarta a családot az ügy, mindenki azt hitte, hogy boldog a szülők kapcsolata, de kiderült, hogy pont nem. Anyuka elköltözött a két gyerekkel(exemmel és öccsével), az apjuk meg maradt a régi házban. Kb. 1 hónappal a szakítás után vettem magamon annyi erőt, hogy elmentem az exem apjához a közel 2 bőröndnyi ruhámért és egyéb cuccomért. Összepakoltam a cuccom majd lementem beszélgetni kicsit a férfival, elvégre csak ne legyek már bunkó, nekem soha nem ártott. 2 év alatt alig beszéltem a szülőkkel valamit, főleg az apukával. Most órákon át beszélgettünk, késő este lett, nem ment több vonat. Mondta, hogy csinál valami kis kaját, mert eléggé erősen korgott a hasam ( :D ) és utána hazavisz kocsival. Míg elment szendvicset csinálni én bealudtam a kanapén. Később arra keltem, hogy a férfi ül mellettem és engem néz. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, megijedtem, bepánikoltam, erre magához húzott és jó szorosan átölelt, nyugtatott. Majd hazavitt.

Pár hét után találkoztam a férfival a helyi tesco-ban. Megint beszélgettünk, meghívott teázni, elfogadtam, lementem hozzá. Jobb dolgom úgysem volt. Beszélgettünk, beszélgettünk, nevettünk, sírtunk, jót és rosszat megosztottunk egymással, és megcsókolt, én meg visszacsókoltam és szerintem a további részleteket kitaláljátok...

Most ott tartunk, hogy félig meddig odaköltöztem hozzá. Legtöbb időnket együtt töltjük. Mintha világ életünkben együtt lettünk volna. Rettenetesen furcsa még mindig ez az egész egy szinten, hiszen én 19 éves vagyok, ő pedig 44 lesz. Pláne, hogy az exem apjáról van szó. Teljesen abszurd a dolog.

Az egészben a negatív dolog az, hogy az Ő családja teljesen kiutált kettőnket. (Kivétel egy unokaöccs, aki rettentő jó arc és megért minket.) Most karácsonykor átjöttek a testvéréék, az egész família, de amit meglátták, hogy én is ott vagyok...elmentek. Azt mondják, hogy én tehetek a válásról, hogy megcsaltam az exem a saját apjával és egyebek. Pedig amíg együtt voltam az exemmel soha nem gondoltam az apjára ÚGY. Tény, hogy vonzónak találtam, mert nagyon vagány és szimpatikus is volt mindig, de nem terveztem én vele semmit. Mert szerettem a barátom. A válásról hogy tehetnék én mikor alig beszéltem a szülőkkel? Exem öccse elmondta, hogy már régóta mindig csak a vita ment közöttük. Mielőtt én belekerültem a családba, már akkor sem volt minden 100%.

Az én anyukám elfogadta a dolgot, nem mondom, hogy tetszik neki, de támogat és azt mondta, hogy az én életem, én döntésem, én fogok pofára esni. Ez tény.

Szerintetek igaza van a családnak, hogy mindennek én vagyok az elrontója? Nektek erről az egészről mi a véleményetek? Nagyon boldog vagyok mellette, lehet ő az igazi, de amikor arra gondolok, hogy miattam kiutálta a családja, rettenetesen elkeseredem és sötétnek látok mindent.