Nem akarom elveszíteni, de megbántani sem, mit tegyek, hogy belé szeressek?

van egy fiú, akivel nagyon jóba lettünk pár hónapja. randizgattunk a nyáron és nagyon jól megvoltunk, csak valahogy én nem akartam felvállalni ezt az egészet, jött a nyár, szabad akartam lenni pasizni meg minden, viszont vágytam is egy biztos pontra. tetszett, hogy foglalkozik velem, és hogy érdeklődik, de nem bírtam, hogy csak vele legyek. ezért inkább hagytuk egymást, de ez nem igazán ment. most viszont egy buliban egymásba gabalyodtunk, nem volt semmi csak egy csók és a bulit is otthagytuk inkább elmentünk mekizni. és fantasztikus volt vele lenni, mert tudom és látom is rajta hogy szeret, de ez megrémiszt, nem tudom miért. kicsit komolytalan is hozzám, és mások szerint nem illünk össze, és ez egyre jobban összezavar, nekem nagyon sok fiú barátom van akikről nem szeretnék lemondani, viszont őt lehet zavarja. és most karácsonykor annyira eluralkodtak rajtunk az érzések, hogy lefeküdtünk egymással. tudom hogy nem kellett volna, de soha nem volt még ilyen jó. neki viszont én voltam első, nekem pedig nem ő. és nem tudom, néha úgy érzem megfojt, és menekülni akarok, flörtölni másokkal, máskor pedig csak vele akarok lenni odabújni hozzá és megcsókolni. de nem tudom neki azt mondani hogy szeretem. nem értem magam, mindig is a nagy szerelemről ábrándoztam, most pedig itt van és én nem érzek igazán semmit. nem akarom neki azt mondani hogy hagyjuk egymást, mert tudom hogy az nem menne. valamilyen szinten szükségem van rá, csak nem tudom hogy bírom-e vele. tényleg nem akarom bántani. de mi van ha képtelen vagyok arra hogy szeressem? segítsetek kérlek!