Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túl lehet ezen jutni?
válasza:Nyilván nem csak itt hanem pszichológustól kezdve barátokkal bezárólag megosztottad ezt a bánatot magadból. Ha nem is soknak, de egy-kettőnek biztos.
A lány szüleivel tartottad egy ideig a kapcsolatot?
Te hozzád igyekezett a lány, ők pedig elengedték. Mérget vennék rá hogy egy cipőben jártok még ennyi idő elteltével is a tragédia után, ráadásul ők a szülei voltak.
Kíváncsi vagyok hogy tartod e velük a kapcsolatot? Talán ők az egyedüliek akik megértenek.
9-es voltam
Igen van 2 barátom akik mindent tudnak. De rajtuk kívül nem tudok erről igazándiból senkivel sem beszélni a környezetemben mert vagy "csak" haver akire ilyen dolgokat nem bíz rá az ember vagy üzleti ismeretség ami szintén más lapra tartozik. Ez a 2 barátom már többször rántott vissza olyan mélypontokból amikből azt hittem nincs kiút.
A lány szülei pedig megvetnek engem és engem hibáztatnak azért mert meghalt a lányuk. Nyíltan kimondták hogy én öltem meg.
Még a lány húgával tudtam jól elbeszélgetni aki mind külsőleg mind belsőleg hasonlított a lányra. Sőtt szinte kiköpött mása volt. Ő viszont sajnos tavasszal rákban meghalt. Mikor megtudta az apja hogy barátok vagyunk szó szerint kitagadta... Szóval a szülei finoman szólva is utálnak engem.
válasza:Nagyon meghökkentem azon amit írtál. Ez borzasztó hogy ilyen terhet akarnak rádhárítani.
Egyszer olvastam a gyászfeldolgozás folyamatáról ami alatt az egyik stádiumban előkerül a harag, amely a környezet felé is irányulhat. Szerintem a szülőknek könnyebb volt elfogadni a lányuk hirtelen halálát azzal hogy téged hibáztatnak érte, bár tudták hogy ők költöztették külföldre majd engedték el onnan őt. Biztos a szívük mélyén tudják hogy nem te vagy a hibás, senki sem az, csak úgy tűnik ennek a családnak a vérében van a tragédia. Azok után hogy a másik lányukat is elvesztették elhiszem hogy teljesen megsavanyodtak.
Lehet hülyeségnek tűnik amit kérdezek, de meglátogattad a lány sírját? Itt temették el Magyarországon?
Nem hülyeség amit kérdezel hanem inkább ráéreztél mert soha nem mentem el a sírjához. Mondták már pszihologustól kezdve barátokig hogy lehet hogy el kellene menjek.
A temetésre sem mentem mondjuk annak két oka is volt. Az egyik hogy az apja azt mondta megöl ha meglát ott a másik pedig hogy a baleset után 9 napig senki nem tudta hol vagyok sőt még nagyon én sem tudom akkor mit miért csináltam és miért tankoltam egy kissebb vagyont el egy ide oda csapongó cél nélküli vezetésre. Az biztos hogy az első 3 napban 1 percet sem aludtam. Ezt megmagyarázni nem tudom hogy ez mi volt vagy milyen érzés volt.
Volt utána egy olyan időszak kb egy évig hogy ha megláttam mondjuk egy tolószékes idős nénint az utcán vagy valahol (akár olyat is akit előtte soha nem láttam) gyülöltem őt azért mert él. Egyböl arra gondoltam miért nem ő halt meg miért pont egy 20 éves lány halt meg miért nem az aki már leélte az életét. Tudom hogy ez bunkóság meg stb de mégis ezt gondoltam.
Ez mondjuk más lapra tartozik de szüleim úgy neveltek hogy van isten. Akkor volt az a pont hogy azt mondtam NINCS.
válasza:Megesik az ilyen. Én amikor gyászoltam még mások mosolyát is gyűlöltem pedig nem követtek el semmilyen igazságtalanságot ellenem.
Ezt a sír dolgot csak azért kérdeztem mert jelenleg lebeg valahol benned ez a trauma amivel úgy tűnik évek óta tényleg nem tudsz mit kezdeni. Van valahol egy hely viszont ami kötődik a te traumádhoz, és ha szabad így fogalmaznom, tárgyilagos formába öntve. Nem tudom hogy változna e valami benned ha kimennél, de lehet hogy kicsit hozzásegítene ahhoz hogy el kezd feldolgozni a gyászt. Gondolom ezt már hallhattad akkor szakma béliektől és jóakaróktól is, szerintem is tehetnél egy próbát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!