Vannak valóban tartós meleg kapcsolatok?

Pont ma volt a rádióban egy riport egy örökbefogadott lányról, aki megkereste a biológiai anyját. A lány szereti a nevelőszüleit, és a biológiai anyja számára idegen. Félt is a találkozástól, mégis fontosnak érezte ezt, és könnyebbnek érzi a lelkét, hogy túl van rajta. Akármi is van, számít a biológia.

Ha két ember örökbe fogad egy gyermeket, akinek nem ismerik a biológiai szüleit, akkor a két nevelőszülő egyformán érezheti a sajátjának a gyermeket.

A többi helyzet problémáit jól mutatja a Fiúk a klubból sorozat. A két leszbi csajnak a sorozat legelején gyerekük születik, akinek az apja ismert. Van egy boldog leszbi pár egy gyerekkel, akiknek az életébe folyamatosan belepofázik az apa. Oké, hogy ő az apa, ugyanakkor mégiscsak egy olyan pár életébe ugat bele, amelynek ő nem tagja. Ugyanakkor van egy gyermek, akinek van anyja, és van apja. Mindketten törődnek a gyermekkel, egyeztetik azt, hogyan nevelik. Mindeközben jön egy nő, aki belepofázik a gyerek nevelésébe. Például úgy akarja a saját vallása szerint körülmetéltetni a gyermeket, hogy annak sem apja sem anyja nem zsidó. Oké, hogy ő az anya leszbi párja, de a gyerek szemszögéből nézve ő mindig csak egy harmadik fél marad. Ez a helyzet az egész sorozatot végig kíséri. És végig látszik, hogy ez olyan helyzet, amit jobb elkerülni.

Hasonló helyzetbe kerülnek az elvált és mással összeházasodott, de közös gyermekkel (is) rendelkező hetero szülők.

Mint mondottam, mindenki azt gondol a házasságról, amit akar. Viszont akkor a vallásoktól és egyházaktól se vitassuk el ezt a jogot. A vallásokban sokkal régebb óta van szabályozva a házasság, mint bármilyen állami törvényben, vagy nemzetköz jogi nyilatkozatban.

A vallások törvényei csak azokra vonatkoznak, akik azokat magukra nézve elismerik. Viszont akkor az összes törvény vonatkozik. Olyan nincs, hogy kiválogatom azokat a kánonokat, ami tetszik, azt betartom, és otthagyom azokat, amik nem tetszenek. Vagy mindent, vagy semmit. Aki részesülni akar valamely vallás kegyelmeiből, annak kötelességei is vannak ezért cserébe. Többek között az, hogy az adott vallás szerint köt házasságot. Olyan vallásról pedig még nem hallottam, amelyik házasságnak ismerné el két azonos nemű ember kapcsolatát. Nem csak a katolikus, hanem más sem. Szerintem ez nem véletlen.

Én egyébként el tudom képzelni vallásos formában is két férfi kapcsolatát, de nem akárhogyan. Ha tényleg a vallás keretei között akarok maradni, akkor tudomásul kell vennem, hogy ez nem házasság, nem lesz belőle család. Minden mai irányzattal szemben a saját melegségem ellenére azt gondolom, hogy a homoszexualitás se nem jó, se nem követendő. Ezért az, amiről most beszélek, csak azoknak lehet egy kiskapu, akik tényleg melegek, akiknél ezen tényleg nem lehet változtatni. Kíváncsi hetrok és biszexek meg minden alternatív módon érző gondolkodó számára ez a lehetőség nem él. Ők ha erőfeszítések árán is, de képesek hetro családban élni, ezért nekik ez a kötelességük, legalábbis akkor, ha a vallás keretein belül akarnak maradni.

Teljesen meleg esetben viszont a két férfi mondhatja azt, hogy ők egyfajta kétszemélyes szerzetes rendbe vonulnak. Az Egyházban létezik a magánfogadalom intézménye. Ilyenkor mindenki azt fogad meg, amit akar, annyi időre, amennyire akarja, persze ez az Egyház törvényeinek nem mondhat ellent, és ha megfogadtam, akkor onnantól kezdve ez kötelező rám nézve. Miért ne fogadhatná meg két férfi azt, hogy közös háztartásban élve segítik egymást egy életen át az Isten felé vezető úton, egymással együttműködve segítik környezetüket az Isten felé vezető úton, nem vállalnak családot, és az így szabadon maradt idejük, pénzük és energiájuk legalább egy részét a közösségre áldozzák. Valahol ez olyan, mint egy házasság, de mégsem az. Nem mond ellent az Egyház előírásainak. Persze ez is jár lemondással a hetro családhoz képest, de aki igazán vallásos, az ezt úgyis megérti, aki nem vallásos, az ezt meg úgyis leszarja. Ugyanakkor ettől ők sem papok sem szerzetesek nem lesznek, tehát nincsenek eltiltva az intimitástól. Hogy konkrétan a hálószobában mit csinálnak, az csak rájuk és az Istenre tartozik, esetleg a lelki vezetőjükre.

Egyébként úgy általánosságban sosem értettem azt, hogy akik nem tartják kötelezőnek magukra nézve semmilyen vallás előírásait, azok miért veszik zokon a vallási törvénykönyvekben leírtakat.