Mit csináljak? Van esélyem vajon? Volt valaki vagy van valaki hasonló helyzetbe? Tanácsra van szükségem.

Azért hazudott nekem mert nem szokása idegeneknek mesélni a családi életéről és csak barátkozni akart velem... jó igaz találkoztunk de szégyelte magát már és nem tudta, hogy közölje velem, hogy mi a szitu... közbe meg belém szeretett és, ha megtudtam volna, hogy van neki gyereke akkor lehet hagytam volna őt... kicsit furán hangzik tudom, de nem vagyunk egyformák.. ezen már mi túl is léptünk... most ugye a kérdés az, hogy tudnám belátásra bírni, hogy válasszon engem és váljon el és álljon a talpára. Ne hazudozzon senkinek se már mert épp elég volt. Másik az a férje havonta 1 hetet van otthon. Most jelenleg meg van zakkanva.. sokszor azt érzem, hogy mindig kitalál valamit/kifogásokat. Lehet fél attól, hogy nálunk is lepereg a rózsaszín köd egyszer. Lehet nem akar mindent elölről kezdeni. Férje jó ember, dolgos és jó apa, nem lehet rosszat rá mondani. Annyi az egész, hogy nem foglalkozik vele és cselédnek érzi magát az asszony. Férj megmondta ő a gyerekért dolgozik mert neki ő a legfontosabb. Nem tudom mit csináljak tényleg. Igen, ha eszemre hallgattok akkor én kilépek ebből a kapcsolatból míg nem késő. Utazásra rengeteg lovét költök el és volna annak helye máshol is. De a szívem azt mondja ne hagyjam el és várjak még. De ez az, hogy meddig? Van e értelme várni? Ezek azok a dolgok amiket nem tudhatok mert nem látok a jövőbe. Lehet meg lesz a gyümölcse! De ahogy írtad te is nekem próbálom magam hitegetni és becsapom magam... ez az, hogy ott van a talán, remény. Szeretem őt a hibáival együtt. Ő is rossz helyzetben van és megértem. Én nem vagyok szülő, lehet én is feláldoznám a boldogságom a gyerekem miatt, hogy ne csonka családba nőjjön fel. Viszont ők a gyerek előtt sose veszekednek és mesélte, hogy sokan azt hiszik róluk, hogy minden oké náluk. Pedig nem így van.

Ezt is mondtam neki, hogy azt az 1 hetet együtt tudnák tölteni az apjával. De így mégis csak együtt a család. Komolyan nem értem ezt az egészet. Az a baj, ha felhozom neki a témát nem jutunk dűlőre... és már én sem tudom követni, hogy valójában mi a bánat van vele. Ebben már egyszerűen nem lehet okosnak lenni. Nekem is sokszor az van a fejembe, hogy jó így neki ez a kettős élet. De nekem nem. Most nem fogom piszkálni nem fogom felhúzni az agyát, igaz már vége a karácsonynak holnap, de januárba találkozunk de szerintem elfogok erről beszélgetni, hogy nem kell ide kifogás...

Na mindegy. :( Rá faragtam ennyi, így jártam :(

Ő azt mondta mert ott a fia és boldog ettől. Igen ám de mint anya boldog de nem mint nő, ezt mondtam neki és erre azt mondta ez így igaz. De azzal is érvelt, hogy a gyerek nem lesz elvált szülök gyereke ebben viszont neki igaza van... de a gyerek megcsalt illetve megcsaló és boldogtalan szülök gyermeke. Ezt most még nem látja a gyerek mert 9 éves de lesz ő nagyobb és az apja aki szintén nem lesz otthon és akkor majd lehet megkérdi az anyját, hogy nem hiányzik apa neked meg a törődés? Na erre mit fog mondani? És látja, hogy van pénz otthon de a szülei elmennek csak egymás mellet mint sok családba. Már mondtam neki sok mindent, hogy ez így nem jó senkinek se.... másik az nem kellet volna engem se palira venni ami a legbosszantobb az egészbe!!