Kinek mi a véleménye a megcsalásról?

Undorító dolog. Én képtelen lennék rá. Ennek egyszerű oka van, ha valakivel együtt vagyok, akkor szeretem is az illetőt, akit pedig szeretek, nem tudnám megcsalni. Ha nem szeretem már, akkor inkább elmondom neki, és szakítok vele, mert nem szeretném becsapni, átverni a másik felet.

Ilyen gondolkodásmóddal viszont szeretném, hogy engem se csaljanak meg. Gerinctelen, undorító dolognak tartom. Szerencsére nem csaltak még meg soha, vagy legalábbis nem tudtam meg. Nem is tudom, hogy reagáltam volna.

Ha szeret valaki, miért jut eszébe megcsalni?! Ha meg nem szeret, miért nem mondja meg?! Akkor persze nehezebb lenne szembesülni azzal, hogy nem szeretnek viszont, de hosszútávon jobban járnék.

18/L

Undorító, megalázó. Engem csaltak már meg, velem csalták már meg párjukat de még így is ezt gondolom.

De ha nem csak egy alkalomról van szó tehát nem csak szexre ment a dolog, vagy egy diszkós csók és szakít a megcsalt féllel akkor talán nem annyira vészes. Vagyis az, de felesleges egy meghalt kapcsolatban tovább szenvedni, ha mást szeret.

Én férfiként mondom, hogy undorító dolog. Átvernéd szemét módon a családtagjaidat, átvernéd szemét módon a barátaidat? Mert ez semmivel se jobb, sőt, itt azt az embert vered át, aki elméletileg a legközelebb áll hozzád. Totálisan önző dolog, mert nem törődsz vele, hogy a másiknak fájdalmat okozol, vagy hogy rosszat teszel vele. Mintha egy családtagodat vagy egy barátodat meglopnád kb. olyan. Ha nem jön rá, akkor is megtetted.

Egyébként megcsalást kétféle ember követ el. Az egyik a hedonista. Neki még meg tudom bocsátani, mert ő egyszerűen ilyen. Az más kérdés, hogy közölnie kéne a párjával ezt már az elején, vagy eleve nyíltan vállalni, hogy ő ilyen nyílt életet akar élni. A másik pedig az átlag megcsaló. Aki jó ember, de csak a felszínen. Aki nem olyan züllött, legalábbis látszólag, mint egy hedonista mondjuk. Aki monogám, de azért igazából mégiscsak egy sz*ar. Az, akinek semmi tartása, gerince. Ha éppen úgy alakul, jön valaki, aki legyezi a hiúságát, akkor lefekszik neki, akkor is, ha mással van együtt éppen. Vagy ha boldogtalan a kapcsolatában, akkor szenveleg nagyon, és hát akkor történnek ilyen dolgok, mert ő ugye boldogtalan, ő csak a boldogságot keresi, mit lehet tenni. Ezek igazából totálisan önző és gyáva emberek, akikben nincs annyi kurázsi, hogy odaálljanak a másik elé megmondani, hogy vége. Arra meg pláne nincs kitartásuk, hogy megpróbálják rendbehozni a kapcsolatukat, jobban megérteni, megismerni a másikat. Csak saját maguk érdekli őket. Az ilyenekért nem kár, mert úgysem képesek igazán szeretni.

A legjobban egyébként attól vagyok rosszul, amikor egy férfinél még pozitívnak is veszik, hogy ilyen. Pedig pont, hogy nem ez teszi a férfit. Hiszen ha belegondolsz, ez gyengeség, éretlenség. Annak a jele, hogy valaki nem áll stabilan a lábán. Azt jelenti, hogy nem érted meg, mi érték egy emberi kapcsolatban, egy másik emberben. Annyira nem érted meg, hogy simán megteszed vele a legrosszabbat, amit megtehetsz. Igaz, nőknél is megvan ugyanez a típus, de náluk legalább nem dicsőség.