Sík ideg vagyok. Csak én túráztatom fölöslegesen az agyam, vagy jogosan akadok ki?

Van egy pasim 2,5 éve. Még mindketten szülőkkel élünk. Amikor neki nem volt egy ideig munkája(=pénze),és nekem meg épp volt egy kis megtakarított pénzem,akkor volt,hogy kisegítettem(a magas összegű telefonszámláit rendeztem,hogy ne kapcsolják ki a szolgáltatást),illetve meghívtam ide-oda,mondván úgyis eljön az az idő,mikor majd közös kassza lesz.Mondjuk a telefonszámlák ügyét úgy beszéltük meg,hogy azt szigorúan visszafizeti,tehát az megvan,hogy mennyi,1 éve fizetgeti részletekben mióta van munkája,de még mindig lóg 20ezerrel.

Ideadott megint pár 1000 ft-ot,de aztán visszakérte,merthogy elszámolta magát a kiadásai terén,mert haza is kell adnia,meg majd a januári buszbérletre félre kell tennie...

Ezt én mind megértettem.

Viszont ma meg elment inni egy haverjával és kérdésemre válaszolva elmondta,hogy tapsolja el az ezreseket.**rva szót nem szólnék,mert ő kereste meg a pénzét,de igenis felidegesít,hogy minden és mindenki más fontosabb annál,mint hogy végre megadja 1 év után a tartozását.Úgy érzem,hogy addig jó voltam,míg én fizetgettem neki,most meg fáj neki visszaadni,pedig tudja,hogy szükségem lenne rá.Egyetemista vagyok,szüleim nem állnak túl jól,kollégista vagyok,de a pasim miatt minden hétvégén hazajárok,ami nem havi 2 ff,én se tudok annyit diákmunkázni,hogy a szükséges kiadásaimon kívül maradjon kis "zsebpénzem".

Összességében ez baromi piti dolognak tűnik,de azért csesztem fel ennyire az agyam,mert ezt a pár 10000 ft visszafizetése 1 éve húzódik már és most is ilyen h*lyére vesz.

Mit csináljak?Én túlzom el?