Fiúk, mikor lesz vége a nyavajgásnak?

Ebben igazad volt én úgy 5-6 éve csak gyártottam a kifogásokat és a fő problémámon sosem akartam változtatni, jó megpróbáltam de mindig értek a kudarcok, tojtam bele az egészbe, a bántások miatt, stb...

Úgy 2 hónapja picit elgondolkoztam az életemen hogy 21 évesen ez így már nagyon nem jó. Vannak barátaim de nem tekintem őket igaz barátoknak pedig régen azok voltak.

Most hogy végre kibújtam a gömbből amibe éltem, végre elkezdtem látni a valóságot. A 2013-as évem alapból egy kuka volt sajnos voltak más problémák is amiről nem én tehettem de engem is ugyanúgy érintett. Hosszú ezt így elmesélnem de a lényege az hogy 2 hónapja amikor észrevettem magamon hogy már valamit sikerült elérnem amit régen soha, az erőnlétem jobb lett, és fogytam is 15 kilót részben a munkám, részben az itthoni kondizás miatt, plusz a sok maszekolás amikor besegítettem egy haveromnak a költöztetésekbe plusz pénzért.

Eddig nem volt sikerem a nőknél, de régen csajoztam rendesen, de még mindig szűz vagyok csak 1 párkapcsolatom volt de a csókon kívül semmi komoly nem történt sajnos. ott én szúrtam el mert rájöttem hogy önbizalom hiányos vagyok, éss egyáltalán nem tudok olvasni a jelzésekből, az érzésekkel sem voltam tisztában, mert szinte nem is éreztem rá a dolgokra. Most hogy itt ezen az oldalon sokat olvasgatom a kérdéseket és a hozzá tartozó válaszokat már sok minden összeállt a fejemben.

Plusz megismertem egy csinos lányt is itt, igaz van barátja de egy kétségbe esett kérdésemre adott választ és írt privátot hogy segít nekem hogy megváltozhassak.

30-án utazok fel hozzájuk és bemutat embereknek és picit át alakítja a megjelenésem, magyarul embert farag belőlem.

persze régebben sokan mondták hogy egy sz@r vagyok türelmetlenül álltak hozzám, és igazából lenéztek ami fájt mert egy picit sem biztattak. Egyik ismerősöm mondta hogy nekem ez a sorsom és el kell fogadjam, de nem igazán érdekelt csak bántott a tudat hogy azt az egy lányt aki nekem fontos volt az életemben lenyúlta előlem pedig átvert mert mondta hogy összehoz minket. Azóta nem bízom meg igazán az emberekben és ezért is romlott meg minden kapcsolatom.

De én eldöntöttem hogy szilveszterig dőzsölök, kipihenem magam, mert sajnos a munkahelyemen rengeteget kellett helyettesítenem így alváshiányaim vannak tehát nem egyszerű a történet. De az ünnep remek alkalom arra hogy végre kipihenjem magam rendesen, mert sajnos ebbe az évbe ez egyáltalán nem adatott meg sok probléma volt amivel meg kellett küzdenem és az fontosabb volt mint az egészségem meg hogy végre visszatérjek a társasági életbe és végre elkezdjek újra csajozni.

Bátortalan is vagyok, nem merek leszólítani lányokat nagyon rájuk sem merek nézni, pánikolni kezdek akkor. De a lány aki a segítségét ajánlotta fel nekem, megígérte hogy ad önbizalmat és végre segít abban hogy az évemet új emberként kezdhessem, új hozzá állással új célokkal, és mondta nekem hogy ha májusig nem találok rá a szerelemre, tehát addig nem jövök össze senkivel akkor már elkönyveli magában hogy nem vagyok alkalmas erre és egy darab sz@r vagyok.

A pszichológusodnak is igaza volt ezt csinálta jól, mert bebeszélte neked hogy te egy senki vagy és ennyi, te meg nem bírtad tovább és bizonyítottad ez a jó gyógymód, és nem a biztatás mert akkor sosem lépsz semmit.

Nem rinyálni jöttem ide, mert elég volt már, neked ezt leírom hogy már eldöntöttem hogy tényleg változni kell és hogy a többi olvasó is lássa azt hogy nekik kell tenniük a dolgokért és a sírás felesleges. Ha annyira ki akarják önteni a szívüket valakinek akkor jó ez az oldal rá mert valóban utána sokkal könnyebb lesz a dolog, ez tény, tehát sokan azért sírnak itt mert jó érzés megszabadulniuk attól a tehertől szóval ezt is vedd számításba, de nem elég kisírni magunkat, hanem utána lépni kell. Én eldöntöttem hogy nincs mese, lépni kell, és új emberré kell válni.

Bírom mikor húszévesek osztják itt az észt... Várd ki a végét.

36 f

soha! Ugyanis kifogást könnyebb gyártani, mint felállni a székből!

Amúgy felpontoználak, ha lehetne a kérdésekre is pontot adni.