Szeretnek valami kulonlegeset a paromnak, hol talalhatnek ra arra amire gondolok?

„kerdeset ahogy a kisasszony epp nem erti meg”

Ez a kisasszony lennék én? Ahhoz képest sok a szakállam... lol.

„ilyen modon allapitod meg nalam,, egy idegen embernel hogy en hulyenek neztelek?”

Vö.

„mert gondoltam vagy olyan ertelmes” ÉS „ vannak toled okosabbak is ne aggodj”

Mindketten tudjuk (hazugság volna tagadni is), hogy ez mind a kettő olyan lesajnáló, flegma mondat, amely flegmaságot nálam (tévesen) észrevenni méltóztatott, saját magánál, úgy tűnik, nem ilyen magas a mérce.

"Oh mar elnezest, ki lett volna valahova irva hogy on/te ferfi vagy?"

HA nem tudtad eldönteni, akkor miért tetted meg? Az én hibám, hogy szóltam? Leordítottalak? Nincs kicsit paranoidra hangolva valaki?

"Ad majd tanacsot mas"

Na látod, arra befizetek. Másokban annyi emberség sincs, mint bennem, mikor az elején fonoman felhívtam a figyelmedet arra, hogy hát a kérdés értelmezhetősége nem kicsit problematikus. Tudod, a legtöbben ilyenkor odébb lapoznak, maradsz válasz nélkül, és sose tudod meg, hogy nem tudnak válaszolni, vagy nem értik a kérdést.

Ellenben te úgy döntöttél, hogy mivel nyilván te tökéletes vagy, így a hülye csakis én lehetek. Az meg se fordult a fejedben, hogy esetleg a kérdés tényleg nehezen értelmezhető. Mert nézzük, mi is a kérdés?

"hol talalhatnek ra arra amire gondolok" - Ki tudja, mi is az, amire te gondolsz... ahogy ezt már te is kifejtetted.

"kicsit maskepp mint a megszokottak" - Mi számít nálad megszokottnak?

"Valami hasonlo oldalakkal ki tudna nekem segiteni?" - Miben legyen hasonló? Miben legyen különböző, hiszen ha az általad adott oldal nem jó, akkor meg kell tudni mondanod, hogy MI NEM JÓ benne. Érted?

Szóval kb: Mondjatok olyan dolgot, amire gondolok, de nem zöldség, és hasonlít a szőlőre, de nem az.

"az elo pelda a link amit elkuldtem, nem latsz a szemedig?"

Nézd, ha neked jó volna az a link, akkor nem kérdeznéd, hogy van-e olyan, ami mégsem olyan. (Mert igen, láttam a linket, meg is néztem.) Ebből arra következtettem (normális embereknél ez a követkzetetés be szokott jönni), hogy ez az oldal valami olyasmi, ami neked kell, de mégsem az. Például azt érteném, hogy kéne valami, ami "olyasmi mint ez az oldal, csak több animált bigyóval", VAGY "olyasmi, mint ez az oldal, csak lehessen saját profilt beállítani". De így, hogy "olyasmi mint ez az oldal, találjátok ki hogy mire gondolok, de nem a photoshopra"... ez így kicsit nehéz.

"nem ereztem az elso mondatodban segitseget mar megse haragudj"

Nem haragszom, olyan édes vagy, elképzelem, hogy vörös fejjel dühongesz, és mániákusan csapkodod a lepontozó gombot, és virulsz, mert én nem tudlak lepontozni. Lehet, hogy nincs igazam, de kb így képzellek.

Mellesleg az, hogy te mit érzel és mit nem, az nem az én hibám. Azt már láttuk eddig is, hogy a magadba szállás, meg az arcból visszavevés nem erősséged még indokolt esetben sem, szóval a magam részéről nem számítok olyasmira tőked, hogy "bocs, hogy lehülyézetelek". Igazából az érvelés se erősséged, úgy tűnik. Igazából arra se számítok, hogy végre megtudjam, mi is kérdés valójában.

"engem nem felemlitesz meg"

Régen rossz, ha azt hiszed, hogy majd én pont téged akarlak megfélemlíteni. Nem körülötted forog a világ, nehogy azt hidd, hogy én azon reszketek, hogy hogyan félemlítsek meg egy pisist.

"nem sullyedek le a te szintedre"

Nem is, mert ahhoz emelkedni kéne.

"varhatod mig egyszer is visszairok ezentul neked."

Jó. Várom. Van egy ilyen - talán némileg perverznek nevezhető - belső késztetésem, egyfajta szent küldetés, hogy hülyéket győzzek meg arról hogy hülyék, annak érdekében hogy felnyíljon a szemük, és végre hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Voltaképpen ezt az egészet a társadalomért teszem. Olykor sikerül, és az illetők többé nem hülyék. Esetedben úgy tűnik, kudarccal jártam.