Hölgyek, lányok! Ti mit gondoltok abban az esetben, ha a kiválasztott pasi gyanakodni kezd rátok, hogy az anyagiak miatt akartok vele kapcsolatba kerülni?

1)Nem teszek ígéreteket, csak tetteket, és kizárólag olyan szokásokat alakítok ki, ami évek múlva sem megerőltető-így később nem hiszi majd azt, hogy átvágtam.

2)Tényleg sértő, ha én fizetek más bűneiért. Kénytelen vagyok várni.ha megéri.

3)Természetesen

4)nem sugallok mást, mint aki vagyok, de ha a dolog soká tart, lelépek.

Már nem keresek párt, de a volt barátom után én olyan mértékben besokalltam attól, hogy sérült lelkű pasik után kaparjak, hogy bizonyítsak nekik (nála nem pénz, hanem más gondok voltak, de a lényeg ugyanaz), hogy valószínűleg nem tartott volna sokáig egy ilyen kapcsolatom.

1. Ez eddig még nem akkora probléma a részemről, még azt is megértem, hogy nem egy pillanat alatt bízik meg bennem. Meg kell egymást jól ismerni.

2. Mint már írtam, jól meg kell egymást ismerni, amíg nem bízunk egymásban, a kapcsolatot nem tekinthetjük komolynak, én ezt nem is bánom, nekem is idő kell.

3. Innentől annyi, mehet, amerre lát.

4. Szerintem ez nem így van, ha ezek után "feladja" a nő, egyáltalán nem azt sugallja, hogy igen, tényleg a pénzre megy. Aki tényleg a pénzre megy, nyilvánvalóan nem feladja ilyenkor, hanem megpróbálja elaltatni a férfi gyanakvását minden eszközzel.

Harcolna a fene! Harcolni én már csak azért vagyok hajlandó, akivel évek óta jóban, rosszban együtt éltem. Ha viszont egy nem régóta tartó kapcsolatban, amiben teljesen normálisan viselkedtem és semmi okot nem adtam volna rá, a párom a hátam mögött, sunyi módon azt híresztelné, hogy én valamilyen szempontból kihasználom, akkor bizony hamar útilaput kötnék a talpára.