Tényleg van olyan, hogy valaki képes lejjebb adni az igényeiből?

a legelső kapcsolatomnál megtettem, még 18 vagy 19 voltam, mert addig nem volt ugye senkim:D

a jeget meg ugye nehéz megtörni...

azóta azt kapom akit ÉN akarok, és nem azt aki marad.

de utólag belegondolván, nem vagyok biztos benne hogy lejjebbadnám elsőre...

egy embernek legyen tartása.

22F

Egy rokonomról nemrég tudtam meg, hogy így házasodott. 40 éves volt, már nem reménykedett a nagy szerelemben, de szeretett volna családot. Ezért egy régi ismerősével, aki hasonló helyzetben volt, megegyeztek, hogy összeházasodnak. Született is egy gyerekük.

Így nem hazugság. Más kérdés, hogy ez magyarázza azt a légkört, amit gyerekként mindig éreztem náluk. Mindig rend volt és tisztaság, szép berendezés, rengeteg könyv a polcokon, de egyrészt olyan hideg volt az egész, másrészt a férj nagyon nem illett az egészbe. Így utólag visszagondolva soha nem láttam náluk a szeretet bármilyen kifejezését.

Másrészről viszont például a gyereküknek mindent megadtak, amit csak tudtak, és érzelmileg se látom, hogy sérült volna, pedig az ilyesmi mindig észrevehető.

Én azt gondolom, hogy nem lennék képes erre. Hihetetlen nagy fegyelem kell hozzá. Néha még annak a hülyeségeit is nehéz elviselni, akit tiszta szívből imádunk.

Meglepően sokan képesek erre,megalkuvóvá válnak,csak hogy ne lógjanak ki a sorból.Természetesen ez hatalmas önbecsapás,illetve hazugság a másik féllel szemben is,mégis sokan folyamodnak ilyesmihez.Ez nekik úgymond az utolsó szalmaszál.A környezetemben nem egy ilyet látok.

A másik véglet,amikor valakinek leküzdhetetlen magasságokban leledzik az a bizonyos léc,amit senki nem képes átugrani.Az ilyen álomvilágban élő szinglikirálynőknek és magány hercegeinek talán nem ártana kissé lejjebb adniuk az elvárásokból.

Az arany középút itt is létezik persze,csak ezt keveseknek sikerül megtalálniuk.

Egyszer lejjebb adtam az igényeimből, nem a mágnytól való félelem miatt, inkább azért mert izgalmas volt a csaj.

Aztán megcsalt.