Mitől lehet, hogy a barátom mellett elborul az agyam?

2 éve vagyok együtt vele.

Alapjáraton egy kedves, szerény, visszahúzódó lány vagyok, aki önbizalomhiányos. Nem kérkedésből, de mindenki azt mondja, hogy már "túl" jó vagyok. Engem hívnak az osztályba a legsegítőkészebb embernek, és rám aggatták a "lélekdoki" jelzőt is, mert mindenkinek segítettem.

Miután összejöttem a barátommal, egyre jobban azt éreztem, hogy nem vagyok önmagam. MINDENKIVEL tudtam önmagam lenni, csak vele nem. Vele folyton hisztiztem, idegeskedtem, és még mostis ezt teszem. Akárhogy fogom vissza a hisztiben is magam, valahogy elborul az agyam. Már sokszor került válságba MIATTAM a kapcsolatunk. Én nem akarok iylen lenni, de akárhogy kontrollálom magamat, amit haza jövök egy vele töltött nap után, úgy érzem, hogy nem így viselkedtem volna, és hogy az nem én voltam. Ő a rosszabbik énemet ismeri, és nem tudom, miért. A tipikus hisztis nő leszek, de én nem akarok ilyen lenni! Úgy érzem, ha nem lennénk együtt, akkor nem ilyen lennék vele. Egy kapcsolat hogy válthat ki belőlem ilyet? Volt valaki így?