Akik nagyon anyagiasak,200ft is sajnálnak kiadni, azoknak esélytelen hogy a barátjuk/barátnőjüknek számítson a pénz?

Jó, azért nem kell túllihegni. Nem adott kölcsön 200 Ft-ot, szíve joga. Persze nem volt szép tőle, de ettől még nem kéne azt kívánni neki, hogy a csaja majd jól lehúzza! Meg idézőjelbe tenni a barát szót.

Nyilván ő útközben megvette a cigit, neked meg így vissza kellett menni a boltba. De ha meg ad kölcsön, akkor neki kell visszamennie cigiért, valószínűleg ezzel volt problémája.

És szándékosan nem rugózom azon, hogy úúúúristen, cigire költötte. Az ő pénze, az ő dolga, ez nem befolyásol semmit.

Az nem volt ott, hogy az a jóval több mit takar. Mert 200 Ft-nál jóval több egy ezres is, mégis ha hiányzik belőle az a 200, akkor már nem tudja megvenni a 900 Ft körüli cigit.

De értem a problémát, csak azért lássuk be, ez a kérdés nem kicsit túl van lihegve. "Nem adott kölcsön 200 Ft-ot, remélem majd a barátnője mindenéből kiforgatja."

Ismerős a kis ködmön című mese? Az jut erről eszembe :)

( [link]

A legjobb barataim egyike is ilyen. (Eltekintve attol, hogy nem dohanyzunk).

Nemreg töltötte be a 30-at. Nem nagyon emlekszem olyan hosszabb idöszakra, amikor nem lett volna baratnöje. Mostani parkapcsolata is mar több, mint 4 eve tart. Es meg a hamburgeresnel is külön fizetnek!!!

Ö az, aki egy buliban feszelyezve erzi magat, ha valaki a tarsasagbol (altalaban en, mert szeretem latni a szenvedeset) meghivja a többieket es tudja, hogy elöbb-utobb ra kerül a sor. Latszik, hogy töri a fejet azon, hogy tudna e valahogyan indokoltan lelepni idö elött, hogy ne legyen annyira nyilvanvalo vagy remenykedik abban, hogy addigra lereszegedik a tarsasag (ami velem nem sikerül, mert altalaban önkentes soför vagyok).

Nem gazdag, az teny, de allami intezbenyben dolgozik, mondhatni biztos munkahelyen, normalis diplomas fizetessel. Baratnöje is dolgozik. Annak ellenere 3-an egy panellakasban laknak az edesanyjaval együtt. Pedig van nekik egy masik panellakasuk... amit kiadtak berbe!

Nagyon idegesitö ez a hozzaallas, de ezen kivül egy nagyon ertekes barat. Csak rossz latni, hogy annyira anyagias, hogy szinte semmit nem tud felhötlenül elvezni, ami penzbe kerül. Ha meg elmegyünk a barati körben biliardozni, akkor a vegen mindig egy szamlaban kerünk es rajta kivül mindenki bedob nagyjabol annyit (felfele kerekitve), amennyi före elosztva a resze, függetlenül attol, hogy mennyit fogyasztott. (itt most olyan 2-3 ezer forintos nagysagrendekröl beszelünk!) De ö kepes azzal huzni az idöt, hogy ellenörizgesse a szamlat, majd pontosan kikalkulalja az ö reszet, amit aztan apropenzetöl megszabadulva szetoszt a többiek között, akik nem akartunk ezzel bibelödni... termeszetesen a borravalot örömmel alljuk helyette is ;)

Itt csak az a kerdes, hogy te el tudod/akarod e viselni ezt a jellemhibat (ugyanis en annak tartom) vagy tulteszed magad azon es elfogadod olyannak, amilyen es inkabb az emberi ertekeire koncentralsz. Elötte sokaig en is igyekeztem hatni ra, kideriteni a viselkedesenek forrasat, kerdeseket feltenni neki, amik arra vezetnek, hogy maga a penz mindaddig ertektelen papir, amig nem valositasz meg valamit belöle, ami több örömet okoz, vagy ami szükseges... de hiaba. Raadasul altalaban feszültseghez vezet, ha szoba kerül, mert en ezt nem erthetem, hiszen 5x annyit keresek nala.

(függetlenül attol, hogy en nem teszem le 8 ora munka utan a lantot es csakis magam vagyok felelös magamert, az embereimert es a cegemert. Egy hazat es egy lakast tartok fent, ahova neha-neha aludni jarok es olyan nap, amikor 400 km-nel kevesebbet utazom ritkasag nalam. Ö "kap" fizetest, en "meg kell, hogy keressem". Es megsem kapok agygörcsöt, amiert 100.000 Forint kiesett a zakozsebemböl. Bosszantott, de mit csinaljak? Azon mar nem tudok valtoztani. Majd legközelebb jobban odafigyelek, de ezzel el van intezve. Attol, hogy pattogok, senki nem adja azt vissza nekem. Ö meg, amikor pont ezert kertem, hogy ezuttal ö allja a reszemet -akkor vettem eszre- sokaig el sem hitte, mert nem csinaltam jelenetet. Aztan jol lecseszett, hogy lehettem ilyen felelötlen, es vegül arra a hülye következtetesre jutott, hogy en megengedhetem magamnak, hogy szazezrekkel dobalozzak!)

Vannak ilyen emberek, akik még a jegyesüktől is sajnálnak pénzt, vagy éppen külön kasszán élnek és ajjajjj ha megeszed a yoghurtomat. Én nagyon nem bírom ezeket, mert nagyon ellentétje vagyok, nekem a pénz csak másodlagos volt mindig is. Én nem tudnék egy ilyen párral együtt lenni. És egy ilyen barátságban bízni. Max ha ezt tudomásul veszem, hogy ha ez van, rá ne számítsak.

Sajnos velem is volt már ilyen, csak nálam gázabb volt, külföldön voltam haverokkal és valamiért elromlott a bankkártyám és nem tudtam kifizetni a hotelt, ami őszintén csak pár ezer forint volt. Az úgynevezett "haverok" egyike sem ajánlotta fel (hatan voltak), hogy kifizeti nekem és majd visszaadom amikor pár nap múlva otthon vagyunk, hanem szaladgáltam 2 órán át bankokban és nagy nehezen ki tudtam venni kasszánál pénzt sok utánajárással.

Kaptam sok féle kifogást, hogy nem akarja terhelni a kártyáját, nem akart több pénzt beváltani, pont ki van számolva neki minden, nem szokott senkinek sem kölcsön adni stb. Na ekkor jöttem rá, hogy én ég és föld vagyok hozzájuk képest és azokból egyiket sem tudom igazán barátomnak tekinteni.

De pl faterom sem egy nagyon adakozó, amikor megtudta, hogy legjobb haveromnak és padtársamnak adtam 200HUFot, mert otthon hagyta a pénzét és akart egy szendvicset venni, úgy kiakadt és tombolt, hogy "mi van, ha nem fizeti vissza?" meg engem átb*sztak és egy hülye vagyok, hogy ilyet tettem....