Soha nem lehetek már együtt azzal, akivel szerettem volna. Mi értelme így a sikereknek / jó dolgoknak az életben, ha nem oszthatom meg vele?

Azért nem volt hosszabb kapcsolatom, mert úgy voltam vele, hogy aki egyszerűen nem passzol hozzám hosszabb távon, azzal kár erőltetni, mert úgy sem fog működni, így ne raboljuk egymás idejét.

Mi a fenének senyvedtem volna a fosban, ha kereshetek boldog kapcsolatot is?

Elárulod?

Az ilyenek miatt van az is, hogy látok embereket akik már tényleg az utolsó utáni esélyt is megadják, aminek már semmi értelme, ezáltal éveket elpocsékolnak az életükből boldogtalanul. És akkor csodálkoznak azon, ha elszállt az idő, és még 30 vagy x évesen is egyedül vannak , pár nélkül, és nehéz ismerkedni ennyi idősen...

Hát kösz nem.

Miért van tele az oldal olyan elmebeteg sz.arházi emberekkel, akik meg akarják győzni a boldog kapcsolatban élő embereket, hogy úgyis vége lesz?

Velem is csinálták már, legszívesebben odahánynék az ilyen emberek elé. Tanuljatok már meg örülni a másik ember boldogságának!

Engem nem zavar mások boldogsága, de nem érdekel a kapcsolatosdi. Azt csinálok amit akarok, nekem a melón kívül ne dirigáljanak, ne osszák be a szabadidőmet, ne balhézzanak ha csak két nap múlva mosogatok el mert akkor van kedvem.

36 F

14

Nem lepődtem meg. Volt itt már ilyen megnyilvánulás a boldog kapcsolatok felé. Szóval már kb vártam is...

Nem mondtam, hogy a házasság a biztosíték bármire is....hol írtam ilyet? Az a biztosíték, hogy olyan emberek vagyunk, a férjem is meg én is, akik kölcsönösen, veszekedés görcsölés nélkül, pusztán megfelelő kommunikációval, tökéletesen kijövünk egymással. Megvannak az igazi érzések, és minden, ami ahhoz kell, hogy együtt maradjunk.

Magasról leszarom a válási statisztikákat meg ilyeneket, az nem az én nyomorom. Végül is nem én váltam el:)

Lehet jól, meg lehet rosszul választani. Ennyi.