Hogyan magyarázzam el a barátomnak, hogy nem kéne kimaradjunk minden jóból? Vagy szerintetek nem helyes a meglátásom?

Röviden a történet annyi, hogy másfél éve vagyunk együtt a barátommal. Ő 18 lesz januárban én pedig 17 leszek ebben a hónapban.

Régen nagyon más volt minden, már nem akar annyit szórakozni, komoly(de csak velem szemben).

Pl régen ha volt egy kisebb buli a környékén, többet ültünk kint,sétáltunk, csókolóztunk hosszan a sötétben, alig várta, hogy kijöjjünk stb. utána észrevétlenül bementünk hozzá,úgy hogy a szülei nem tudtak róla, majd 6óra körül értem jöttek,hazamentem.

Az ő szülei nem engedik még meg,hogy együtt aludjunk, ezért is volt izgalmas akkor úgy belopózni hozzájuk egy órácskára. Ma már ha hétvégén el szeretnék menni hozzá, legalább ünnepkor(pl mikulás) akkor ő kell tanuljon stb.

Vagy a nyáron történt meg először,hogy lefeküdtünk. Azután még volt kb 3 alkalom, azok után is folyamatosan aggódott,nehogy baj legyen, miközben semmi sem volt, és normálisan védekeztünk is.

Akkor kitalálta,hogy amíg be nem töltöm a 18-at nem lehet több, mert hogy ő aggódik.

Oké, megértettem,hogy olyan félős és stresszeli magát rajta, de azóta semmi nem volt! Múltkor eljött ide, és csóknál még a fenekemre sem tette rá a kezét, vagy simogatott volna. Nem tudom mi lehet, de paranoiára hasonlít...

Miért akar minden jóból kimaradni? És itt nem arra akarok kilyukadni, hogy én össze-vissza akarok vele szexelni, hanem legalább valami kis több élmény legyen együtt, amire majd idősebb korunkban visszaemlékszünk és elnevetjük.

Nemrég szóba is jöttek ezek a dolgok, felhoztuk a régebbi hülyeségeinket,hogy milyen jó,volt meg vicces, elnevettük, aztán rájöttem, hogy már rég nincsenek ilyenek, mindent túl komolyan vesz,és úgy gondolom kár kihagyni ezeket az éveket. Szerintem ennek most lenne itt az ideje, ráérünk komolyak lenni majd huszonévesen...

A szülei alig engedik el hozzám, mondván,hogy én messze lakom(25km) és most a suli az első, így ritkán is találkozunk kettesben. De ezt is olyan komolyan veszi, pedig én a helyében kitalálnék valamit és legalább egy órára találkoznék a szerelmemmel.

De amúgy más téren nem ilyen, mindig eljár a haverjaival kocsmába, bármiben benne van, akármilyen hülyeséget kitalálnak.

Velem szemben pedig olyan 'komoly'nem is tudom,hogy írjam jobban le.

Remélem értitek.

Én látom rosszul a dolgokat?Ti mit gondoltok?Mit mondanátok neki a helyemben?