Egy szerelmi dráma története. Tanácsokat kérek! (? )

Sziasztok! Megpróbálok tömören fogalmazni. 21/F vagyok. Még régen,gimiben,amikor fiatal (15),tapasztalatlan,és rendkivül naiv voltam,megtetszett egy lány a suliban. Szőke,kék szemű lány volt,viszonylag a menőbb csajok közé tartozott-egy akkori srác igy gondolkozik. 16 éves volt és fölöttem járt eggyel. Egy városban laktunk,egy utcában (igaz az egy nagyon hosszú sugárút volt) és sokszor találkoztunk. Én persze,mint minden kezdő srác,remegő lábbakkal,de bepróbálkoztam nála,mivel megőröltem érte,az álomnőm volt,és szerencsém volt,randiztunk 3-4x,aztán hirtelen csend lett. A lány néhány napra rá közölte,hogy nem szeretné folytatni az ismerkedést. Nem értettem miért döntött így,de aztán megsúgták,a legjobb barátnője cikinek tartotta,hogy egy fiatalabb sráccal járjon. Mivel nekem nagyon tetszett,komolyan megviselt a dolog. Én is viszonylag jobb társaságokba tartoztam,fogjuk rá,jó pasinak tartottak (mi másért is randiztunk volna)de nem voltam egy f*sz,inkább érzelmes,komolyan gondolkodó srác. Nagyon dühös voltam rá,mivel igazságtalannak éreztem a dolgot,hogy meg se próbálhattam vele,legalább bizonyíthattam volna nála,megmutattam volna,mivel vagyok jobb a többi srácnál... Még láttam néhányszor végigsuhanni a suli folyóson,néha bezséltünk is,és minél elérhetetlenebbnek tűnt,annál jobban megszerettem. Aztán leérettségiztem,felvettek az egyetemre,elkezdtem csajozni ipari mennyiségben^^ és jól éreztem magam. 21 évesen aztán kaptam egy hivást. Ő volt az. Azonnal megismertem a hangját. Szerette volna elmondnai,hogy kiutazik Spanyolországba,végleg,ott fog élni,dolgozni,felépíteni a jövőjét. Eladták a családi házukat,a teljes család kiutazik. De nem akart ugy elmenni,hogy nem beszél az egyetlen sráccal,akit valaha szeretett. Itt kicsit lefagytam. Elmondta ugyanis,hogy miután 15 évesen engem lekoptatott,néhány hét mulva érezte,hogy talán mégse kellett volna,hoyg megkedvelt,és megszerette,hogy őszinte,normális,vicces,és mindig korrekt srác voltam,akivel valóban a legelcseszettebb poénokon is tudott nevetni. Felidézte az összes velem eltöltött délutánt! Még a filmet is,amitt együtt néztünk,mindektten otthonról és telefonon végigröhögtük az egészet. Éppen a szerelmes Shakespeare-t^^ és minden ehhez köthető szerencsétlen poénomat. Azt mondta,hogy akkor megbánta a dolgot,de nem tudta velem újra felvenni a kapcsolatot. Aztán hirtelen nekem is rémlett,hogy felhivott tankönyveket kölcsönkérni,megkeresett többször a sulifolyósokon,elhivott a városnapra koncertekre,meg segítseg a küföldi unokatesóját elkalauzolni a városban,meg hogy tanítsam meg kosarazni (én voltam az irányitó a sulicsaptban) stb. De én nem fogtem fel,mivel annyira élt bennem,hogy ő kikosarazott,hogy nem láttam a fától az erdőt. Amikor ránéztem,görcsbe szorult a szívem,és nem is mertem remélni,hogy bármit is jelentenék neki.

Miután ezt elmondta,fél évig mindennap beszéltünk és szóban mindent megosztottuk egymással,minden titkot,körülményt,vágyat,stbstb. Mindketten láttuk,hogy mindig tökéletesen összeilletünk volna,ő a határozott,szókimondó,de imádnivaló lány (szerintem) és én a kicsit félénk,érzelemes,de jófej,klassz srác (szerinte). Egy dolog hibádzik: ő neki esze ágában sincs visszjönni Magy. mert gyűlöli,pedig ezerszer megpróbáltam rábeszélni,hogy még lakásom is van a nevemre iratva^^,én meg,ha megtenném érte,hogy kimegyek hozzá,feladnám a jogi karrierem,a barátaimat,mindent amim van. Néha azonban őrjítően hiányzik,mivel 10,000-ből 1 nő fogott meg,és az Ő volt. Az egyetlen. Néha rámír,hogy csalódott a külföldi barátjában,és unja,és sokszor gondol vissza azokra az évekre,amikor még ártatlanul,naivan dumáltunk együtt,vagy a kutyáját sétáltattuk éppen az utcában^^. Hogy sose érezte magát olyan jól sárccal,mint velem és baromira bánja,hogy olyan bután döntött. Hogy számára ez volt a szerelem,és nagyon fáj neki,hogy sosem teljesedett be az ő sznobsága,és az én vakságom és visszahúzódásom miatt. Ennyi lenne ez a történet,ilyenek is csak velem fordulnak elő^^.

És akkor kedves olvasó,Te mit tennél a helyemben? ^^