Párom 24 éves, végzettség nélkül bekerült egy céghez, ahol ügyintézői munkakörben van és 200. 000 ft-ot keres. Én 25 vagyok, még mindig nincs végzettségem és irigy vagyok rá, holott szeretem. Mit tegyek?

Pedig ha a továbbiakban normális párkapcsolatot szeretnél, amit a kicsinyes irigykedésed nem mérgez meg, akkor ezen sürgősen változtatni kell!

Első körben fel kéne fognod, hogy nem ő a hibás azért, amiért 25 éves korodra nem sikerült semmi végzettséget szerezned. Felnőtt ember vagy, tudatosítanod kell magadban, hogy ezt te szúrtad el. Ameddig ő lesz a hibás a te életed miatt, addig ez lassan, de biztosan mérgezni fogja a kapcsolatotokat. Milyen dolog már az, hogy gyűlölködés nélkül végig se tudod hallgatni, hogy milyen volt a napja?

Aztán ha ez megvolt, esetleg megpróbálhatsz tenni annak érdekében, hogy te is elérd, amit szeretnél. Persze, ez nem lesz könnyű, a huszas éveid második felében különösen nem lesz az, de ha csak irigykedsz, azzal nem érsz el semmit. Én is 27 évesen váltottam, és kezdtem megvalósítani önmagam. Soha nincs hozzá késő. Ráadásul szerintem barátod is támogatná.

Én teljesen így voltam az exemmel. (nem ezért lett ex)

Ő lazán megkapta (és ugy is kezeli sajnos, szóval nem becsüli semmire) azt a melót amiért én kezem lábam összetörtem volna de még hasonlóba se jutottam pedig nekem még papirom is lenne hozzá. Irigy voltam kicsit, de végülis helyén tudtam kezelni és próbéltam a saját életemet épiteni.

Ettől még szeretheted igazán, bárki másra irigyek vagyunk ha látjuk hogy álommunkahelyen van pedig nem való oda. Úgyhogy ja.. mi nem ezért mentünk szét de amiket megtudtam tőle havi 200-300 ezreket sikkaszt a főnökétől, ha akarnám csúnyán alávághatnék...

"Én 25 vagyok, még mindig nincs végzettségem"

"végzettségem van egyébként kettő is"

Csak én látok alapvető ellentmondást a két állításod között?