Mit kezdhetek azzal, ha bánt a párom kihívó öltözködése?

Én a másik oldalról szeretnék írni egy kicsit. 22 éves, sportos szőke lány vagyok, és tartós komoly kapcsolatban élek (amit már úgy tervezünk, ha minden jól megy, hogy örökre szóló is lesz). Én objektíven nézve is elég extrán öltözködök. 11-13 éves koromban teljesen más voltam mint most, vörösesbarna rövid hajam volt, mindig bő ruhákban jártam, a fogaim össze-vissza álltak, és rendszeresen csúfoltak a suliban. Rendszeresen megnéztem a metrón, buszokon a gyönyörű, csinos nőket, akik rövid ruhában hosszú hajjal csak úgy árasztják a nőiességet magukból, és rengetegszer éreztem rosszul magam amiatt, hogy én sose lehetek szèp. Az önbizalmam mindig nagyon kevés volt, és ezt tudatosan is a bő, sokat takaró ruhákkal próbáltam palástolni, ugyanis olyankor ‘elbújva’ érezhettem magam a tömeg elől.

Pár év alatt teljesen megváltoztam; megnövesztettem és kiegyenesítettem a hajam, elkezdtem sportolni, nőies alakom lett, megtanultam sminkelni, 3 évig fogszabályzóm volt. A régi ismerőseim nem ismernek meg az utcàn. 20 éves koromra teljesen más lettem, és ez azzal is járt, hogy stílust vàltottam. Már fel mertem venni olyan ruhákat, amiről korábban csak álmodtam, rövidnadrágot, kivágott felsőket- és imádtam! Rájöttem az évek alatt, hogy ez a stílus áll hozzám a legközelebb, a nőies, extra ruhák azok, amikben én igauán jól érzem magam. Persze munkahelyre nem így járok, oda leginkább az elegáns nadrág-felső-blézer kombót szeretem, de amikor pl a párommal megyek étterembe, imádom a farmer-magassarkú-csinos (enyhén kivàgott felső) kombót. Imádom a miniruhákat, mivel 157 centi vagyok, így nem is áll jól semmi, ami térdközeli vagy térd alá ér. Vannak ruhadarabok, amiket semmi pénzért nem vennék fel, pl hiába divat a bő farmer, sosem hordanék olyat, mert egyszerűen nyomorúságosan érezném magam benne, mert a régi énemre emlékeztet, akit a buszmegállóban rendszeresen kiröhögtek a szürke egér öltözködése és külseje miatt. Most azok az emberek akik korábban nevettek, közülük több is minden képemet lájkolja Instagramon, olyan is, aki anno az osztály legjobb pasija volt (természetesen sosem reagáltam semmire, ezek az emberek egy életre elásták magukat nálam.)

Ez az én stílusom, imádom a haspólókat, a szűk ruhák állnak jól, ezekben érzem magam önmagamnak. Jó érzés, hogy mostmár én is olyan lány lehetek, akiket korábban csak messziről néztem. Soha senkiért nem vennék fel bő ruhákat, amik eltakarják az alakom (nagyobb csípő, keskeny derékkal rendelkezem, pulcsiban pl. Úgy nezek ki, mint aki tulsulyos…) ez a lényem része, de ennek semmi köze a férfiakhoz! Én sem szoktam azt se észrevenni, se figyelni ha valaki megbámul, maximum akkor, ha be is szól valamit. Kétség sem férhet ahoz, hogy amikor szingli voltam nagyon könnyű volt az ismerkedés, aki nekem tetszett, annak én mindig tetszettem (és ehhez nyilván a sok változásom is nagyban hozzájárult; a régi énemet szerintem sosem hivtak volna el randira.)viszont komoly kapcsolatot én is nehezebben találtam.

Mondjuk az én esetem annyiban másabb, hogy évek óta ilyen bagyok, a párom is így ismert meg, és egyaralan nem zavarja, ahogy oltozom. O jobban szereti a sportos, farmer-sportcipő kombot, de elfogadja, hogy az esetek 70%ában én a magassarkús nőies vonalat szeretem inkább hordani. A 21. században élünk, a nők velemenyem szerint viseljék azt amiben jól érzik magukat. A magam részéről ha a parom kikötné, hogy nem viselhetem ezt meg azt, az engem nagyon kiábrándítana. A megcsalás nem azon múlik, hogy mit visel a nő, olyan nőkről tudom, hogy rendszeresen csalja a párját, akikről sose mondanád meg. Megjegyzem, én is voltam már bulizni kivágott pólóban a baratnommel, vörös rúzzsal, mert szórakozóhelyre (főként egy nívósabb helyre) a nők nagy része nem farmerben megy, és igen, jöttek oda hozzánk férfiak, de mindet elhajtottam. Senkinek nem írok vissza aki neten rámír, és bármikor bárkinek elmondom, hogy van párom.

Én is megkaptam már soksuor, akár bulikban pl, hogy “rajtad nem látszik, hogy kapcsolatban vagy”, vagy a szüleimtől, hogy “ne vedd fel ezt vagy azt mert túl sok”. De nem szoktam ezzel foglalkozni; ez vagyok én, én ebben érzem jól magam, és imádom kisminkelni magam és úgy tükörbe nézni, hogy nem megy el a kedvem aztól a naptól azonnal.

Én teljes mértékben megértem, amit érzel, az én történetem azért írtam le, hogy lásd, a másik oldal nem annyi, hogy “direkt felveszek feltűnő ruhákat hogy rámhajtsanak, és megcsaljam a pasimat”. Egy nő nem a férfiaknak öltözik, hanem magának, és persze, nyilván jól esik, amikor valaki kulturáltan megdicséri amiben vagy (számomra leginkább a nőktől esnek Jól a dícséretek, mert ott tudom, őszinte és nincs mögötte hátsó szándék). Szerintem aki egy rövid szoknyától már úgy érzi, a párja nem hűséges hozza, ott nem a szoknyaval vannak bajok. Egy ferfi akinek van elég önbizalma, az nem fogja amiatt rosszul érezni magát, merr a barátnője szep( és itt most kifejezetten nem arra gondolok, amikor elol-hátul minden kint van és ízléstelen az ember!). Ezt ne vedd sértésnek, de tapasztalatból mondom, hogy azok a pasik, akik pl az ismerkedés elején már olyanokat szologatnak be, hogy pl. Ne vedd fel ezt a felsőt ez vagy az miatt, azokat én mindig messzire kerülöm. NqgYon rossz egy nőnek, amikor nem veheti azt fel, amiben jól érzi magát, és nagyon rossz érzés amikor kontrollálják. Az egyik volt barátom még évekkel ezelőtt pl kikötötte, hogy nem biselhetek cicanadrágot, mert szerinte az túl sok. Úgy voltam vele, hogy oke, de amikor vége lett rájöttem mennyire rossz is az amikor vegigmesz egy boltban, és tudod, hogy ezt bagy azt a ruhát nem viselheted, pedig szívesen felvennéd, és irigykedve nézel másokra, akiknek ‘szabad’. Szerintem egy igaz szerelembe nem fér bele az, hogy bármiben is korlátozzuk a másik külsejét, mert hidd el, ha a kedvedért lemond olyan csinos ruhákról, amiket szívesen hordana, korlátozva érzi majd magát, bántani fogja a dolog, hogy “én miért ne vehetnék fel egy farmershortot, nem bízik bennem a párom, azt hiszi akkor nem lennék hűséges?” És elgondolkodik majd azon, hogy vajon megbízol e benne eléggé hogy ilyet kérsz tole..

Szerintem önbizalom kérdése a dolog, építs ki magadban annyi önbizalmat hogy tudd, attól, hogy a baratnod felvesz ezt vagy azt, még te vagy a párja, és ha egyébként nem viselkedik illetlenül más pasik társaságban (pl flörtöl-mert az már tényleg gaz az o részéről! De ez független aztol, mit visel..) akkor ha szereted ot és bízol benne, el kell fogadd, hogy ő ezekben a ruhákban érzi jól magát. A stílusunk folyamat változik, lehet mostanaban a rövid szoknyák tetszenek neki, de 30 evesen mikor már anyuka lehet megint visszavesz majd a ruháiból. Szerintem hülyeség lenne emiatt szakítani bárkivel is. Gondolj bele, ez olyan, mintha azt mondaná neked, hogy csak olyan pasival marad együtt aki pl nem eszik húst (sarkalatos pelda, de jobb nem jutott eszembe ami jó lenne ide). Te imádod a húst, egy öröm neked az evés, de képes lennél egy életen at úgy élni, hogy amire te vágysz, azt a párod elveszi toled? Az miatta nem lehet? És minden alkalommal amikor elmennél egy étterem előtt, ahol épp felszolgálják a sült csirkemellet, elfogna a rossz érzés, hogy neked ez nem lehet, vagy titokban ennél amikor a párod nem lat. Ez pont ilyen nekünk, azoknak a nőknek, akik így érzik jól magukat, sosem változnék külsőre egy masik ember miatt, ha így vagyok boldog, és ne is kérd ezt a baratnodtol.

Igaz, ahogy mondtad o később változott meg, de ha ezt nézzük, én sem voltam mindig ilyen, és piszok rosszul esne nekem, ha épp amikor megtalaltam a stilusom a barátom állandóan arra utalna, hogy ezt meg azt nem kéne viseljem.

Szóval szerintem próbáld elfogadni ezt magadban, mert ha nagyon kontrollálni akarod a másikat egy olyan személyes dologban, mint hogy mit viselhet, az csak ellenszenvet vált ki a másikban. Én is rögtön megszakitottam az olyan pasikkal a kapcsolatot, akikkel ilyet tapasztaltam, mert rosszul esett, hogy nem bíztak bennem, mert épp farmershort volt rajtam és nem hosszú nadrág.

Ha pedig annyira zavar az oltozkodese keress egy olyan not, aki hozzad hasonlóan nagyon konzervatív, akivel megértitek egymást. De tényleg, tapasztalatból mondom, olyat ne akarj a másikra raeroszakolni, ami fordított esetben neked sem esne jól (nem öltözködés területen, hanem az élet akarmelyio másik területén.)

Remelem nem sértettelek meg semmivel, próbáltam leirni a ‘másik oldalt’, hátha így könnyebb megérteni, és hátha ez segít elfogadni a baratnod viselkedését.