Az álompasim létezik! Mással is történt már ilyen?

Most mindenki hülyének fog nézni, de:

Kiskoromban én is ugyanilyen voltam. Elképzeltem egy srácot (egy álom alapján), mert sosem érdekeltem senkit. Már oviban is én voltam, aki senkinek sem kellett.

Mindent pontosan kigondoltam. A személyiségét, az arcát, a haját, a mosolyát, a nézését. Sőt, még a nevét és a foglalkozását is.

Évekig kerestem ezt a srácot, de sehol sem találtam. Olyan szinten beleéltem magam, hogy nem egy jelentkezőt el is utasítottam, mert nekem az "álompasim" kell.

Végül, ahogy felnőttem, kezdtek bennem halványodni a dolgok, egyre kevesebbet gondoltam rá. Nem képzeltem el szituációkat, nem írtam novellákat/regényeket róla (én egy ilyen befelé forduló művészlélek vagyok).

Még egy napon belépett az életembe az elképzelt ideál.

Ugyanolyan a személyisége, a külseje, ugyanúgy hívják, sőt, megvan a szexi nézés/mosoly is, és igen, zenész.

Két napja kérte meg a kezem.

20L