Miért van az, hogy boldog szeretnék vele lenni, de mindig valamiért összeveszünk?

hát nem is tudom, azért nekem általában olyan 4-5 hónapig tapintatosság, és semmi veszekedés nincs

nem biztos, hogy egy hullám hosszon vagytok... próbáljaok meg összecsiszolódni és lejjebb adni a büszkeségből mindketten

Elég korán megy már a vita... Inkább nem az a gond, hogy nem ismeritek még egymást nagyon és úgy kerültetek össze? Szóval, hogy most derülnek neki ezek a dolgok csak és lakva ismerszik meg az ember - szokták mondani.

Mi is szoktunk veszekedni a barátommal amit általában én kezdeményezem mert nekem nem tetszenek dolgok, és van hogy nagyon sűrűn, de utána újra csendes időszak következik és akkor semmi gond nincsen. Szerintem, hogy ne legyen veszekedés: szeretet, tolerancia, elfogadás, alkalmazkodás, kommunikáció. Ha nagyon nagy az ellentét és sok minden nagyon nem tetszik a párodban, az elgondolkodtató és minden nap illetve elég sűrűn hadilábon állni is felőrli az embert. Az első kapcsolatomban olyan gyomoridegem volt a végén a gondolattól is, hogy ha találkozom vele megint veszekedés lesz meg rossz... Ki voltam lelkileg.

Én ebben a rossz kapcsolatban, hogy ne legyen vita (toleráltam), egyszer nem szóltam 2 hétig semmi rosszat, semmire nem szóltam ha megbántott is. Hát, nálam ez semmit sem ért, csak nyugodtan sértegetett humorból és hasonlók. 2 hét után akkora ordítozás volt, hogy csak na.

Ahogy idősödik az ember, nehezebben alkalmazkodik, de azért még nem vagytok vének és 2 hónap alatt még korainak tartom a sok vitát. Miken kaptok össze ilyen sűrűn?