Miért van az, hogy akkor leszünk szerelmesek, amikor egyáltalán nem vágyunk rá?

"Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt,

Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín." /Catullus/

Én szerelmes akartam lenni. Beszéltem egy barátommal, hogy mit tegyek szerinte. Azt mondta: Menj oda hozzá és beszélj vele.

Fúúú bakker bevált! 6éve boldog kapcsolatban élek.

Mert olyankor "nem játsza meg magát" az ember...tehát nem akar imponálni.

Mind a nőknek, mind a férfiakanak jobban bejön az, amikor valaki természetesen önmagát adja.

Amikor nem alarunk párkapcsolatot, akkor nem foglalkozol vele mit gondol rólad a másik, így sokkal nyíltabbak vagyunk, és könnyebben teremtünk kapcsolatot.

Milyen ironikus, nem?

Én is így jöttem össze, az azőta már férjemmel:)