Más is csinál ilyet, vagy csak én vagyok ilyen beteg?

23 éves lány vagyok, nyílt "kapcsolatban" és sráccal, akit nagyon szeretek, de elég sok észérv szól a kapcsolat ellen.

Tegnap sétáltam az utcán, és leszólított egy helyes, jó pasi. Semmi kivetnivaló nem volt benne, tehát még csak nem is az "amúgy is esélytelen" kategória...

Azt mondta, hogy ne haragudjak, de az előbb látott, és nagyon tetszem neki, stb.

Végig sem tudta mondani szerencsétlen, mert csípőből rávágtam, hogy "ja jó köszi".

És otthagytam. Szegény meg is sértődött.

Évek óta nem volt normális kapcsolatom, nem szeretett senki, olyan jól esett, hogy ő még szépnek is talál és veszi a bátorságot, hogy leszólítson - kockáztatva, hogy esetleg bunkó módon lekoptatom....

Egyszerűen nem értem, hogy lehetek ilyen hülye.

Volt már valakivel hasonló?

Miért csinálom ezt???

Amúgy is észrevettem, hogy amint megérzem, hogy valakinek kellek és birtokolni akar, lehet, hogy nekem is kell az illető, de onnantól menekülök a közeléből.

Az viszont már fizikailag fáj, amikor azt érzem, hogy a "barátomnak" nem kellek.

Én nem akarok ilyen beteg lenni. Mert ez beteges. Az a "megnyugtató", hogy legalább már sz.rul érzem magam azért, hogy bunkó voltam a sráccal.

Közben felmerül a kérdés, hogy miért vagyok képtelen egy normális kapcsolatra, és miért ragaszkodom ahhoz, akinek csak úgy-ahogy kellek (mert ő sem egyszerű eset, de a "barátom" azt hiszem, pontosan tudja, milyen vagyok, és "fél" tőlem, nem tudja eldönteni, hogy merjen-e velem lenni vagy ne. és az a baj, hogy most hiába mondom, hogy én őt sosem bántanám (már), honnan tudjam, hogy tényleg nem???

Mi van, ha vele is azt csinálnám, mint a többiekkel, hogy amint "megszereztem", és már kellek neki, nem érdekel tovább???

Mondjuk őt tényleg nagyon szeretem.

De ha legalább az okát megérteném, hogy miért vagyok ilyen retardált...