Belebetegszem a plátói szerelembe. Mit tegyek? Már nem bírom.

Az egész úgy kezdődött hogy 9. első napján kiszúrtam egy srácot, borzasztóan megtetszett, évfolyamtársam lett. Azóta figyeltem 3 éven keresztül, vannak közös ismerősök, úgyhogy mindig kiderítettem hol van órájuk, és arra járkáltam, annyira látni akartam...idén vagyunk végzősök úgyhogy végre összeszedtem magam. Elmondtam a dolgot egy barátnőmnek aki ismeri őt. A szalagavatón a mi osztályunk meg az övék közös őltözőt kapott úgyhogy gyakorlatilag össze voltunk zárva. Én sose mertem volna hozzászólni, de ő egyszer csak leszólított engem és elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy tudja a nevem meg pár dolgot rólam (nem tudom honnan, barátnőm nem beszélt vele rólam ekkor még), pont olyan jófej volt mint gondoltam, szemezgettünk is még a nap folyamán, semmi komoly de így első lépésnek elég bíztatónak tűnt. Aztán a szalagavatós bálon a barátnőm odahívta hozzám és eltűntetett mindenkit kötülöttünk, táncoltunk egy kicsit de úgy tűnt elég zavarba van és lelépett, szó szerint csak úgy otthagyott, előnt kb 1 órára...én elég szomorú lettem de még páran felkértek úgyhogy táncoltam másokkal aztán leültem nagy bánatosan, aztán bejött a terembe Ő és egyenesen hozzám jött és felkért táncolni, ezúttal önszántából :) Annyira boldog voltam hogy le se tudom írni, táncoltunk, le akartak kérni tőle de nem hagyta, már elég bizalmasan közel húzott magához és bár nagyon akartam hogy megcsókoljon nem hagytam mert ennél azért kicsit visszafogottabb lány vagyok hogy csak úgy mindenki előtt...ezután jött egy csak, szó szerint megfogta a srácot elvitte pár méterrel arrébb és rámászott...elkezdetk ott csókolózni a szemem láttára...nos ezután végigsírtam az estét aztán a reggelt és még jópár napot. A barátnőm ezután beszélt vele. A srác azt mondta hogy nagyon részeg volt, a másik lánytól nem akart semmit csak rámászott és nem tudta mérlegelni a helyzetet. Aztán megkérdezték rólam...azt mondta nagyon kedves vagyok, szép és aranyos de neki nem az ilyen típusú lányok jönnek be és hogy tényleg szép vagyok de az a baj hogy nem fogtam meg elsőre és ezért nem erőlteti a dolgot. Nos azóta se keresett. Nagyon kiakadtam, még életemben nem sírtam fiú miatt de most az utóbbi hónapban a lelkemet kisírtam...nagyon fáj, úgy érzem nekem nem kell senki más, és hogy nekem ő a tökéletes...a szalagavatós DVD-t is már vagy 10000x megnéztem, persze mindig sírok ahányszor meglátom. A suliban mivel tudom mikor merre vannak elkerülök azokat a helyeket. De így is láttam párszor távolról és rendesen pánikrohamot kapok ahányszor meglátom. olyan érzés mintha gyomorszájon vágtak volna, nem kapok levegőt, megszédülök, lesápadok és elkezdek egész testemben remegni. Nagyon rossz. De az a baj hogy ő se néz keresztül rajtam, ha csak távolról látom is, látom hogy ő is engem néz, távolról figyel. pedig ő utasított vissza.

Egyszerűen nem tudok mit csinálni. teljesen ki vagyok készülve. hetek óta alig alszok, nem bírok enni, tanulni se pedig eddig szinte színötös voltam, de most nagyon lerontottam a jegyeimet, de egyszerűen nem tudok koncentrálni. Eddig még sose voltam szerelmes, már 4 éve csak őt szeretem, mást szinte meg se látok nekem csak ő létezik és most hogy visszautasított egy világ dőlt össze bennem. :( mit tegyek? van erre valami gyógyír? Segí ezen egyáltalán valami? :( 17/L