Szemétnek érzem magam mert szakítottam a barátnőmmel. Jól tettem vajon és miért fáj ennyire hogy meg kellett ezt tennem vele és összetörtem szegénykémet?

Szóval lehet hosszú leszek, de nagyon csalódott vagyok :(. Szombaton szakítottam a barátnőmmel fél év után, már egy ideje döcögött ez a kapcsolat, sem a szexuális élet, sem igazából maga a kapcsolat sem működött, nagyon távolságtartó volt még velem is, kevés barátnője barátja van és próbáltam nagyon sokszor megbeszélni vele hogy miért ilyen zárkózott, mitől fél de azt mondta hogy ő ilyen és ennyben maradt mindig a dolog. Bár én szakítottam vele mégis nsgyon mélyen megérintett, még sírtam is pedig nem szoktam soha.Nálam mondtam el neki hogy sajnálom de le szeretném zárni ezt a kapcsolatot, mert nem érdemli meg hogy azt hazudjam neki egy életen át hogy minden rendben van csak mert ezt szeretné hallani,nagyon összetört szegénykém , de megkért hogy ezt a hétvégét még tölsem utoljára vele, természetesen megtettem. Utána hazakísértem, mert nem akartam így felrakni csak egy buszra, ölelgettem és kértem hogy bocsásson meg, de úgy érzem ennek így kell lennie :(. Alig tudtam végleg elmenni , sírva kérte hogy ne hagyjam el,ne menjek el, majdnem megszakadt a szívem :(((. Azóta csak az jár a fejemben hogy remélem nincs semmi baja és nem fontolgat butaságokat de nyílván nem hívhatom fel hogy mi van vele :(. Nagyon aggódom miatta :(. Lehet túl érzelmes vagyok és nem kellene már ezzel foglalkoznom de nagyon féltem :(.

27/F