TI őszintén megmondjátok a párotoknak, ha nincs kedvetek szeretkezni?

Persze, ha egyikünknek nincs kedve, akkor inkább csak összebújunk, egyikünk sem szokott ilyesmi miatt megsértődni.

Aztán ha mégis megjön a kedv, jelezzük a másiknak :)

Egy párkapcsolatban az őszinteség a legfontosabb. Simán megmondom, mert mondjuk nagyon fáradt vagyok, vagy stresszes és nincs kedvem. Megérti, mert van ilyen fordítva is.

A megfelelési kényszeren már régen túljutottam, azért nem megyek bele, hogy csak neki legyen jó. Egyébként neki sem jó, ha azt látja rajtam, hogy nekem nem.

Ha nem akarod és mégis megteszed, valahogy olyan, mintha magadat erőszakolnád meg. Bocsi a durva hasonlatért, de ez jutott eszembe. Fő az őszinteség, ha egy kapcsolatban bármit meg kell játszani, akkor ott nagy bajok vannak.

Hajrá, beszéljetek erről is!

Nekem az első házasságom erre ment rá,vagy legalábbis ez volt a fő oka.Mert persze,lehet valakivel azért szexelni,hogy a másiknak jó legyen,de ezt nem lehet sokáig csinálni,mert megöli a lelket egy idő után,főleg,ha mondjuk a párja úgy kezeli a szexet mintha alanyi jogon járna neki,függetlenül attól,hogy éppen,hogy viselkedett egész nap,vagy,hogy a másiknak van-e kedve hozzá.

A mostani házasságomban szerencsére ilyenről már szó sincs,a párom ismeri az előzményeket,elfogadja ha nincs kedvem,ezzel kapcsolatban is,mint általában mindennel kapcsolatban,megtudjuk beszélni a dolgokat.

Ezt azembeet választottad, ennyi az igénye. :-)

A kapcsolat lényege nem az, hogy megadjunk mindent a másiknak? :-)

Akkor meg mi ez a rinya, hogy nincs dugás :-) :-) :-)